"Mosolygó arcot kinek van ereje megütni? A mosolyt senkinek sincs bátorsága összetörni,
Mosolyra mosoly a válasz."
(Mácz István)
"A valódi együttérzés nemcsak érzelmi viszonyt jelez. Szilárd, az értelmen alapuló meggyõzõdésbõl ered. Ezért az igazán együttérzõ viselkedés még akkor sem változik, ha éppen negatívan fogadják. Az egyetemes önzetlenségbõl kifejlõdik bennünk a másokért érzett felelõsség, és ez akként jelenik meg, hogy segíteni akarunk társainknak gondjaik lekûzdésében."
(Tendzin Gjaco)
"A türelem fejlesztéséhez kell valaki, aki szándékosan idegesít bennünket. Az ilyen ember ad jó lehetõséget a türelem valódi gyakorlására. Úgy teszi próbára belsõ erõnket, szilárdságunkat, ahogy még a guruk se tudják. A türelem gyakorlása megvéd bennünket a sértések fájdalmától."
(Tendzin Gjaco)
"Sokkal építõbb lenne, ha az emberek megpróbálnák megérteni állítólagos ellenségeiket. Megbocsátani sokkal hasznosabb mint felkapni egy követ és hozzájuk vágni. Még hasznosabb megbocsátani, ha dühöd csillapíthatatlan. Élni a lehetõséggel, hogy a rossz helyett magunknak és másoknak is jót tegyünk ez a legnagyobb megpróbáltatás."
(Tendzin Gjaco)
"Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélységbe taszít.
A jó gondolat: magasba vágyódás, szárnyalás, felemelkedés, ajándék.
Jó gondolat helyébe jót várj; a rossz gondolatokért ne várj semmit.
Az vagy amit egész nap gondolsz.
A lélek, akár a világ kapuja, befogad mindent.
A lélek, akár a világ kapuja, bezárul bármi elõtt."
(Tatiosz)
"Azt hiszem, minden ember életében van egy pont, amikor döntenie kell. Ha rosszul dönt, nincs visszaút.
Sokáig azt hittem, hogy másokat hibáztathatok azért, ami velem történt. A hibáktól azt mondják, hogy az ember jobbá válik. Ez talán igaz is. De minden hiba elvesz egy darabot az emberből. A hibákat nem lehet jóvá tenni. Örökké velünk maradnak, hogy emlékeztessenek a múltra.
Egy bocsánat, vagy egy elnézést jöhet szívből, de ez csupán szó. Azt hisszük, hogy ha megkapjuk, amire várunk, hogy ne haragudj, minden jobb lesz. De a szó nem fedi el a sebeket; Minden bocsánat egy újabb halál, amelyet a léleknek kell átélnie. Megbántottak. Százszor, talán ezerszer is.
De a legjobban az fájt, amikor bocsánatot kértek. Tudtam, hogy megölik vele a lelkemet. Nem a megbántás fájt, mert azt elfelejti az ember. Talán hónapok, vagy évek kellenek hozzá, vagy talán csak egy pillanat, de elfelejti. De a bocsánatkérés már azt jelenti, hogy ott, abban a pillanatban, amikor kimondta, vagy megtette, amit mondott, vagy amit tett, őszinte volt. Ott, abban a pillanatban tényleg úgy gondolta, vagy úgy érezte.
Ha tehetném, én is úgy élném az életem, hogy sose kelljen megbántanom mást. Mert bár feloldozást nyerhetünk azzal, hogy megbocsátanak, de azt a halott lélekdarabot már semmi nem támaszthatja fel. Senki nem érdemli meg, hogy megöljék a lelkét, hisz anélkül a szíve halott.
S szív nélkül, hogy éljük túl az életet?"
"Túl könnyedén venni az életet nagyon felszínes dolog, és ha ez alapvetõen jellemzõ az egyénre, akkor maga az ember is felszínes….
Általában az olyan emberek vidámak állandóan, akik igénytelenek a többre, a jobbra és a mélyebbre… Nem mondom, hogy minden esetben így van ez, de többnyire igen - hiszen ha egy-két igényed van csak, és összesen 2-3 dolgot látsz át és fogsz fel az életbõl, akkor azokat gyorsabban ki tudod elégíteni, mint ha kétezret…
Ebbõl fakad az is, hogy a felszínes, és morálisan igénytelen embert nem sok minden fogja zavarni, míg a mély lelkû és morálisan igényest sok minden.
Természetes azért, hogy a felszínes ember ezen gondolatokra esetleg így reagál: "túl komolyan veszel mindent!", s a mély nem is fog tudni erre mit mondani, mert amit mondana erre, arra nem volna szükség akkor, ha nem igénytelen emberrel állna szemben, õ is értené, s nem beszélne így….
Ugyanis a felszínes ember lényegébõl fakadóan igénytelen és nem vágyik olyan lelki-szellemi mélységekbe, mint az, aki mély. A mély viszont szükségszerûen szenved és nem is tud igazán mit kezdeni az ilyen emberekkel. Szenved, mert lényegébõl fakad, hogy fáj neki az igazságtalanság, és a hiábavaló felszínes üresség. Tehetetlen mert, amit mondana, fel sem éri lélekkel és ésszel az igénytelen üres ember..."
"Az élet pillanatokból tevődik össze.
A pillanatokat észre kell venni,
nem szabad elrohanni fölöttük.
Akkor meg lehet hallani,
hogy a pillanatok halkan énekelnek valamit."
* * *
"Az ember bekötött szemmel halad át a jelenen.
Nem tudhatja, hanem legföljebb sejtheti és találgathatja, mit is élt át.
A kendő csak később hullik le a szeméről,
és ő csak akkor, a múltba visszatekintve állapíthatja meg,
mit is élt át és mi volt élményei értelme."
"Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után. Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek."
(Márai Sándor)
"Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...
Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.
Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!"
- Adj az embereknek többet, mint amire vágynak, és ezt teljes szívedből tedd.
- Akárhányszor azt mondod "Szeretlek", gondold komolyan.
- Akárhányszor azt mondod: "Sajnálom", mindig nézz a másik szemébe.
- Soha ne hagyd figyelmen kívül mások álmait.
- Szeress mélyen és szenvedélyesen. Megsérülhetsz, de ez az egyetlen módja annak, hogy valóban teljes életet élj.
- Kezelj minden egyet nem értést tisztán, de ne támadj.
- Beszélj lassan, de gondolkozz gyorsan.
- Ne feledd, hogy a legnagyobb szerelem és a legnagyobb eredmények hordozzák magukban a legnagyobb kockázatot.
- Ha esetleg veszítettél, tanulj belőle.
- Ne feledd: tiszteld önmagad,tisztelj mindenki mást, és légy felelős a tetteidért.
- Ne hagyd, hogy kis szóváltás vessen véget egy nagyszerű barátságnak.
- Akárhányszor rájössz, hogy hibáztál, tegyél meg mindent, hogy helyrehozd. Azonnal.
- Vállald a kihívásokat, de ne feledd el a korlátaidat.
- Ne feledd, hogy van amikor a csend a legjobb válasz.
- Élj egy jó és becsületes életet. Amikor öreg leszel és rá gondolsz, jó érzés lesz újra átélni.
(Tantra Indiából)
"Ha mások szívverését hangosabban hallod, mint a sajátodét, akkor vagy igazán hasznos."
"A jó és rossz ugyanabban a térben létezik. Mindkettő forrása Te vagy."
"Az igazán jelentős csatákat önmagunkban kell megvívnunk."
"Amitől félsz, az bekövetkezik."
"Nem taníthatom meg, amit már tudsz."
"Az, hogy valakinek nincs szeme, még nem jelenti azt, hogy nem lát. És fordítva."
"A tiszteletadás a nyertesek jellemzője."
"Üzletben, harcban és szerelemben nincs helye a sértődöttségnek."
"Az őszinteség önmagad felvállalásának bizonyítéka."
"Ami nem oldja meg a problémát, az okozza."
"Küzdelemben és szerelemben a fájdalom tanítómester. Jelzi, hogy valamit nem jól csináltál."
"Van anyák napja, nőnap, pedagógusnap... Érdekes módon nincs férfinap, jogásznap, orvosnap, politikusnap. Úgy látszik vagy meg vagy fizetve, vagy kapsz egy napot."
"Tévedéseink elől nem menekülhetünk,mert önmagunkat mindenhová magunkkal visszük."
(Tatiosz)
"Azok, akik keveset tudnak, általában jó beszélők, akik meg sokat tudnak, keveset beszélnek."
(Jean Jacques Rousseau)
"Minél kevésbé kedveznek neked a körülmények, belső erőd annál jobban megnyilvánul."
"Kívántad valaha, hogy angyal lehess? Könnyen azzá válhatsz. Segíts valakin szükségében, és ne áruld el senkinek, hogy te voltál."
"A bátorság az, amikor csak Te tudod azt hogy félsz..."
"Senki sem tud annak az útjába állni, aminek eljött az ideje."
(Victor Hugo)
"Válassz olyan munkát amit szeretsz és egy napot sem kell dolgoznod az életedben.”
(Confucius)
"Nehéz olyan ellenséggel szemben küzdeni, aki a fejedben tanyázik."
(Sally Kempton)
"A gyenge soha nem képes megbocsátani. A megbocsátás az erősek tulajdonsága.”
(Mahatma Gandhi)
"Csak akkor beszélj, amikor kell, s felét mondd csak annak, amit gondolsz, csakis azt írd le amit aláírhatsz, és csakis azt cselekedd, amit elmondhatsz. Sose feledd, hogy a többiek számítanak majd rád, s hogy te ne számíts rájuk. Ne becsüld a pénzt se többre, se kevesebbre annál, amennyit ér. A pénz jó szolga, de rossz úr!"
(Dumas)
"Fontold meg, mielőtt igérsz, s ha igértél, cselekedj."
(Seneca)
"Bis vincit, qui se vincit. Kétszeresen győz, aki önmagát győzi le."
(P.Syrus)
"A kedves szavak rövidek és könnyen kiejthetőek, de a visszhangjuk...végtelen."
(Teréz anya)
"...a tapintat... nemcsak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is."
(Márai Sándor)
"Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel; idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts kezet mindenkivel.
Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan, hogy mi a szándékod, azután pedig egyenesen törj a célod felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé - és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek; ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van.
Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról-órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd ...
A gondolat minden. Őrizd meg a helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás.
Minden jó dolognak a vágy a szülője, és minden őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk.
Húzd be az állad, és emeld fel a fejed!"
"Próbáljuk meggyõzni magunkat arról, hogy az élet önmagában is óriási érték, s nem szabad elvesztegetnünk egyetlen pillanatát sem.
Nem a lényegre figyelni, hanem pazarolni az élet kincseit, majdnem olyan, mint mérget bevenni, miközben tisztában vagyunk a hatásával.
Nem helyénvaló, hogy az emberek komolyan elkeserednek, amikor valami anyagi veszteség éri õket, de a legcsekélyebb szomorúságot sem érzik, amikor életük valódi értékei vesznek el..."
(Tendzin Gjaco)
"Minden nemes szándék megvalósítása elkerülhetetlenül akadályokba ütközik. Mielõtt az akadályok leküzdéséhez látnánk, igen fontos még egyszer alaposan ellenõriznünk a célkitûzés és indíttatás helyességét. Õszintén, tisztességesen és minden részletet illetõen indokoltan kell cselekednünk. Úgy, hogy az másoknak és önmagunknak is a legjobb legyen. A cél kitûzése után szilárdan el kell határoznunk, hogy mindvégig következetesen törekszünk az elérésére. Hogy ha végül a cél elérhetetlennek mutatkozik, akkor se tehessünk magunknak szemrehányást."
(Tendzin Gjaco)
"Bárkivel találkozom, megpróbálok úgy viselkedni vele, mintha régi barátom lenne. Igazi boldogságot érzek, amikor megtaláljuk az ehhez illõ hangot. Ez tulajdonképpen nem más, mint az együttérzés gyakorlása."
(Tendzin Gjaco)
