„Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled hogy ismer téged.”
„Csakhogy épp a gyenge tudjon erős lenni és elmenni, ha az erős túlságosan gyenge ahhoz, hogy a gyengének fájdalmat okozzon.”
„Minden kapcsolat történés, valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember.”
Popper Péter
„A legrégibb emberi kérdés: a miért... Ezen a kérdésen még eddig mindenfajta logika, minden filozófia és tudomány hajótörést szenvedett.”
"Aki kemény, az könnyebben törik."
„Tudom, hogy ez az élet, noha szerelemmé nem érlelődött, nem veszett el teljesen.
Tudom, hogy a virág, mely hajnalban fonnyad el, a patak, mely a sivatagba tévedve elenyészik, nem veszett el teljesen.
Tudom, hogy minden, amit elodáztunk, amit az élet lassúsággal megterhelten vonszol maga után, nem veszett el teljesen. Tudom, hogy valósulatlan álmaim és zendületlen dalaim lantod valamelyik húrján rezegnek és nem vesztek el teljesen!”
Coleho
"Úgy tervezem,
hogy ez búcsúzás volt."
„Az idő telhetetlen, van, hogy mindent elrabol.” |
"Buta a vágy és még butább a kérdés, |
||
|
"Én nem az vagyok, akit eldobhatnak, majd felvehetnek." |
||
|
|
||
|
„Legszomorúbbak azoknak a dolgoknak a romjai, amik elmúltak anélkül, hogy lettek volna.” /Móra Ferenc/
"Nem háborgok, pedig háborúk dúlták fel a lelkem, (Bikini) |
|
„Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.” /Richard Bach/
„Nincs rosszabb érzés, mint mikor búcsúzni kell.
Megköszönni, lezárni, elválni majd búcsúzni.
Nem lehet mit mondani.
Nézel okosan és csak azt várod, hogy mondjon valaki valamit.
Valami szépet.
Valami jót.
De erre nincsenek szavak.”
/George Matthew Adams/
„Itt a pillanat.
De elszalad
és több lehetőség nem marad
hogy szólj,
hogy kérj,
hogy a szívemhez érj.
Most is hallgatunk,
lehet, hogy örökre
elnémulunk.”
/Ákos/
„Az emberek gyakran hajlamosak rá, hogy az elveszett kedves mását keressék, ami mindent megnehezít. Lehetetlen megmaradni valakinek az árnyékában, miközben a nap mozog az égbolton.”
„Korábban azt hittem, a bármi minden esetben jobb a semminél. Ma már tudom, hogy a semmi néha jobb.”
„Az élet nem romantikus regény. Az igazság az, hogy a romantikus regények azért olyan kelendőek - azért vevő rájuk annyi ember -, mert senkinek az élete nem hasonlít rájuk. Csak mindenki azt szeretné..”
„Sose keverd a fellángolással a szerelmet... a szerelem az, amit nagyon kevés ember tudott megélni eddig... akkor vagy szerelmes, ha nem csak mondod, de tényleg nem vagy képes tovább lépni, mert tudod, Ő volt az ember, aki nélkül nem tudtál élni, akit nem pótolhatna senki...”
„A könny a fájdalom néma nyelve.”
„Már nem születik mese abból, ha látlak, csak néma nevetés, hogy miért volt nekem sok, ami vagy, most meg kevés...”
„Mikor nem keresel, nem hívsz, mindig arra gondolok, hogy nem tudsz. De sose fordul meg a fejemben, hogy esetleg nem akarsz...”
„Egy időre befőttes üvegbe rakom a szívem és majd csak akkor veszem újra elő, ha tényleg megtalálom a megfelelő embert,kinek a kezébe tehetem...”
„Nem szabad utána nézni, annak aki elmegy...”
„Körülnéztem a szívemben, mi az, ami megmaradt, s mit vesztettem. Kidobtam a félelmet és elindultam tovább. Akartam az életemmel tenni egy nagy csodát...”
„A meséknek vége, az angyalszárnyak letörtek.”
„Egész délután ülök és várom, hogy nyíljon az ajtó, aztán belehalok a nyikorgásba.”
„Tudom milyen érzés olyan kicsinek és jelentéktelennek érezni magad amennyire csak egy ember lehet. Hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor készítesz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardoney-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végig gondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot és hogy az ördögbe gondolhattad egyetlen röpke pillanatig, hogy boldog voltál. És néha még arról is meggyőzöd magad, hogy egyszer csak észhez tér és becsönget hozzád. És ezek után bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved. És a lelked apró darabjai lassan helyreállnak. És a zavaros idők, azok az esztendők amik így elvesztek, lassan kezdenek elmosódni.”
„Eddig két szívem volt, most csak egy van, de az is darabokban.”
„Mikor elhagytál, akkor láttam a fényt az alagút végén. Én láttam az enyhet adó, mámorító szellemlétet. De fel kellett ébrednem! Rá kellett eszmélnem, nekem van még időm e vidéken...”
„ |
Mikor hamvaim messze fújja a szél,
Akkor jössz rá, hogy mennyire szerettél.
"Olykor az álmok a tovaszálló csöndben beröppennek a nyitott ablakon,a sors madarát, gyöngéd érintéssel, egy törékeny pillanatra kezedben tarthatod!"
|
"Az igazi szerelem sohasem fejeződhetik be botránnyal vagy tragédiával."
"Nem a virágnak fáj,
Ha válik az ágtól:
Ezen marad a seb,
Érte is ez gyászol."
Krúdy
„Szerelmes voltam, szerettek, szerettem, adtam, kaptam. Sírtam. Majd örültem a reggelnek.”
(Krúdy)
„Ha az ember nem lehet úgy boldog, ahogy szeretne, nem tehet mást, mint megszereti a fájdalmat.”
„Búcsúzni könnyű,de feledni nehéz. Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz. Meglehet, hogy könnyen nevetve búcsúzunk. Mégis fájni fog ,ha újra találkozunk. Nem tudja senki, hogy erről ki tehet, de akkor majd búsan lehajtod a fejedet. Megállnál százezerszer, ám mégis tovább lépsz, mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz.”
„A szerelem erőt ad valakinek, hogy összetörjön téged.”
„Úgy is el lehet válni, hogy még szereted a másikat, csak nem tudsz vele élni.”
„Elveszíteni valakit... Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket, csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. Soha többé. Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. És ugyanúgy fáj. „
„Elmúlt a jó idő, megtört a rend. És néhány mondat, és egy nevetés dallama visszacseng Elmúlt a jó idő, elment veled S ami itt maradt azt nem nagyon kell nekem.”
A szerelem vak. Elbotorkál melletted, vagy felborít.
Ami után kapkodsz, elvész.
Amit elengedsz, megfogod.
(Andresen)
„Az élet és a szerelem megy tovább.”
(Szécsi Magda)
„Az illat mindig megmarad a rózsát adó kézben.”
(Szabó Lőrinc)
(Márai)
(Ady)
„Az élet gazdagodik a szeretettel, mely veszendőbe ment.”
„A szerelmi csalódás nem más, mint a visszanyert szabadság.”
(Vető József)
"Nem látom a tüzet a szádon, és a füstöt sem úgy fújod most rám mint rég
Vedd könnyen, ha lenne könnyem, én biztos hogy miattunk soha nem sírnék."
"Nem voltál - ahhoz, hogy légy kicsit őrült - soha ilyen közel. Mégis mindig, távolról, józanul nézted, hogy nem érlek el. Voltam máskor is így... Egy mondat volna a híd. Mégsem jön, vagy útközben átalakul, és sosem segít. Ha lenne holnap jól tudnám, mit mondjak még az ajtódnál, hogy visszatarts, ne engedj el. Ha lenne holnap jól tudnám, de félek úgyis eldőlt már, hogy visszatarts,vagy engedj el."
"Késve tudom, de száz életre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy. Amikor visszaszületek, nem leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád. De megismerlek majd. És ha tudván tudom is, hogy én fogyok el hamarabb, akkor sem ugrom el töbé a szerelem elől. Halálugrottam és lezuhantam. Nem tudok megbocsátani magamnak. Te bocsáss meg nekem."
"Találkoztam egy lánnyal. Azt hittem ez a tűz eléget majd mindent körülöttem. És miután szakítottunk, feltűnt, hogy egyedül vagyok. Ez a tűz tényleg elégetett mindent.."
„...egyes dolgok nem többek önmaguknál, nem tartanak sokáig,
helyet foglalnak a szívedben és legközelebb okosabb leszel …
ha annyira fontos vagyok neked,
tiszteld az érzéseimet és éljük tovább a saját életünket!"
"De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását... ...Így aztán a kisherceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
- Ó!- mondta a róka. - Sírnom kell majd.
- Te vagy a hibás - mondta a kisherceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Mégis sírni fogsz! - mondta a kisherceg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Akkor semmit nem nyertél az egésszel.
- De nyertem. - mondta a róka - A búza színe miatt."
„Rám tör a hajnal, nem lesz már ugyanaz a nap sosem, mikor hangod ébresztett fel.
Csak álmom mélyén őrzöm a lángot még, már mindent elfújt a szél.
Ha hátat fordítasz, mert szerinted úgy igaz, emlékül mit mondhatnék?...”
„Zuhanok... sötét van és félek. Nem látom a szakadék legmélyét.... De mi a rosszabb, a zuhanás vagy a földet érés?”
„Vége a szerepednek, de a darab még folytatódik...Vonulj el a háttérbe és onnét figyeld a folytatást...”
„Vártam, hogy változz és
többé meg ne alázz,
de nem változott semmi,
maradt a gyász.
Azóta feketében járunk,
gyászoljuk a jövőt,
ami a mienk lehetett volna,
de megöltük őt.”
/Ákos/
„Aki egyszer nagy szerelemmel szeretett valakit, élete végéig boldog is, boldogtalan is attól, hogy kigyógyult belőle.”
„Azt hittem nem tud szeretni senkit…
Tévedtem…
Engem nem tudott szeretni.”
„Néha olyan jó lenne újból gyereknek lenni.. ha lehorzsolod a térded, az nem fáj annyira, mintha összetörik a szíved.”
„Napokra elfeledtelek, döbbentem rá egy este, üres zsebemben álmosan cigarettát keresve...”
„Olyan ember voltam melletted, amilyen nélküled már soha nem leszek...”
„Néha azt szeretném, ha "Vigyázat, törékeny" felirat lenne a homlokomra ragasztva.”
„A kapcsolatok olyanok, mint az üvegek : néha jobb ha összetörve hagyjuk ahelyett, hogy újra megsebeznénk magunk miközben próbáljuk újra összerakni.”
„Vedd könnyen, ha lenne könnyem, én biztos, hogy miattunk soha nem sírnék...”
„Érezlek abban a csókban, ami nem csattant el.”
„Mindannyiunk életében van egy elmondhatatlan titok, egy elérhetetlen álom és egy felejthetetlen szerelem…”
„Ment az úton csöndben, és vissza se nézett, felejteni tudott, lelkem porig égett. Leesett a földre, jéggé dermedt könnyem, tudom, már nem látom, felejtsem el könnyen. Bezártam most szívem, arany a koporsó, akit én szerettem... Ő volt az utolsó.”
„Furcsa, hogy ha a szerelmes embernek összetörik a szívét, annak ellenére még azokkal a pici darabokkal is tudja őt szeretni.”
„Próbálgatom, tanulgatom, hogy ne szeresselek nagyon.”
„Üresen állok, mindennek háttal.Veled álmodni könnyebb,mint egyedül ébren vagy valaki mással.”
„..mert a szerelem nem élte túl az élet viharait, nekem pedig tovább kellett folytatnom a keresést az után a személy után, aki azért jött a világra, hogy rám találjon.”
„A szív nem olcsó számítógépparancsokkal üzemel hanem sajátos életet él, olykor becsapva gazdáját, szabályokat megszegve, de képes gonosz vírusokkal is megáldani lelkünket, amit még a rendszer újratelepítésével sem biztos hogy el tudunk távolítani.”
„Bár meg akarom érteni a szerelmet, és bár sokat szenvedtem azok miatt, akiknek odaadtam a szívem, azt hiszem, képtelen vagyok már szeretni, mert úgy látom, hogy azok, akik megérintették a lelkem, nem tudták fölébreszteni a testem, azok pedig, akik megérintették a testem, nem tudtak közel férkőzni a lelkemhez.”
„Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útján. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség.”
„Akkor, amikor a másik ember szabadságához túl közel férkőztem, saját szabadságommal fizettem érte. Embertársam csak akkor tartozik hozzám, ha nem köteles hozzám tartozni.”
„Néhányunk azt gondolja, hogy attól leszünk erősek ha megtartunk valamit...de néha az elengedés tesz minket erőssé.”
„Te voltál az én hősöm.. de nem hiszek már a mesékben...”
„A szerelmesek nem felejtik el egymást. Akik egykoron sokat jelentettek egymásnak újra találkoznak majd. Egy későbbi életükben. Talán sikerül majd megoldaniuk azokat a problémákat, amelyeket korábban lezáratlanul hagytak. Talán jóvátehetik, hogy bántották egymást. Nem, nem fognak egymásra emlékezni. De érezni fogják, hogy õk ketten összetartoznak…..”
„Nem kell vigasz, nem kell segítség, nem kell semmi. Csönd. Ha szeretni nem lehet, alkotni kell.”
„Sohasem fogom megbocsátani neked, hogy nem szerettél.”
„..már nem fáj az érzés, de hűen őrzöm meg a neved, elhagytál furcsa módon, hát isten Veled ...”
„Csak néztem, hogy elmész és semmit sem tettem, csupán emlék már, hogy itt ültünk ketten. Fogtad a kezem, tekinteted megpihent rajtam, mikor elmentél, nem tehettem semmit, nem tehettem mást, csak hagytam.”
„Kegyetlen a sors, hogy te egyre hűvösebbé és hűvösebbé válsz az ölelésemben, míg én lassan beleőrülök...”
„Szárnyat növeszt a testem
Alattam föld, fölöttem ég
Látod nem tagadom, hogy érzem és akarom
Hogy nekem még nem elég.”
„Eredj,ha tudsz. Eredj ha gondolod,hogy máshol a világon könnyebb lesz a majd a sorsot hordanod...”
„Megtanultam hogy nem számít hány szilánkra törik a szíved,a világ nem áll meg hogy megvárja míg összeragasztod!”
„Tüzet raktam a szívemben
Keresztbe raktam a fákat
Gyufát gyújtottam és néztem
ahogy elég benne a bánat...”
„Félek, változni már nem tudok,
úgy szeress amilyen vagyok.
ha kell, válassz másik csillagot,
ahol nem vagyok, ahol más ragyog!”
„A sorsunk csak ugyanaz volt.
Nem közös....”
„Így szokott lenni a filmekben is: a legutolsó pillanatban, amikor a nő már éppen felszállna a repülőgépre, megjelenik az elkeseredett férfi, megragadja a nőt, megcsókolja, és nem engedi el, miközben a légitársaság alkalmazottai elnézően mosolyognak. Aztán jön a felirat: "Vége", és minden néző tudja, hogy azok ketten most már boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
"A filmek soha nem mesélik el, mi történik azután" - gondolta, hogy vigasztalja magát. Házasság, egyre kevesebb szex, előkerül a férj szeretőjének első levele, botrány, a férj esküdözik, hogy soha többet, előkerül a második szerető levele, újabb botrány és fenyegetőzés, hogy elválik, de ezúttal a férj nem reagál olyan határozottan, csak annyit mond, hogy szereti. A harmadik szerelmes levél után a hallgatást választja, úgy tesz, mintha nem tudna róla, mert mi van, ha most azt mondja a férje, hogy már nem szereti, és elmehet?
Nem, a filmek nem erről beszélnek. Véget érnek, mielőtt a valóság elkezdődne.”
„Igazán attól fáj az ütés,
kitől simogatást várnál.
S nem adhatod vissza,
mert rögtön belehalnál.”
„Tudod, mikor elszaladtam,
csak azt akartam látni, hogy
érdekellek e annyira téged,
hogy utánam gyere.”
„Néha hiányzik az, aki
voltam, az aki te voltál,
s azok, akik
mi együtt voltunk.”
„Gyönyörű volt hinni abban, hogy el sosem hagynál..”
„Nagyon szeretlek. Éppen ezért engedlek el magam mellől. Mert tudom, hogy csak így lehetsz boldog.”
„Némely szívhez csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet ütnek rajta.”
„Az igazi szerelem háromszor ér véget.
Egyszer a nő számára,
egyszer a férfi számára,
és egyszer, mikor bevallják egymásnak.”
„Nézd a parton azt a két sziklát, mely hajdana egy volt,
s állta a vihar dühét,
látod a két tört vonal hogy összeillik?
Van, amit a természet egynek alkot,
és a sors kettészakít.”
„Talán jobb is ez így, hogy nincsen elég szavam rá,
S annak, mit érzek, csak tört részét mondhatom el,
Mert egyszer csak ott állnék meztelen szívvel,
Azokkal szemben kik álruhát öltöttek fel.”
/Zorán/
„Ne reménykedj, hiszen mindannyian ismerjük a történetet:
csókjával árul el az, aki szeret.”
(Jim Morrison)
„A vörös fonál meglazult mindkettőnk ujján, nincs mi összetartson már.
Bár ígéret nem köttetett, mégis kérlek, kezem el ne engedd!”
„Semmi sem állíthatja meg azt, aminek eljött az ideje.”
"A fény harcosa nem fél megkönnyezni régi sebeket, sem örülni az új felfedezéseknek. Amikor érzi, hogy elérkezett az idő, otthagy mindent és elindul a kalandja után, amelyről annyit álmodott."
„Mindig megesik az elkerülhetetlen. Önfegyelem és türelem kell hozzá, hogy túllépjünk rajta. És remény. Nem a jövőbe vetett hitről van szó. Saját múltunkat kell újrateremteni.” (Coelho)
"Amikor a szív siratja, amit elveszített,
a lélek örvendezik annak, amit általa nyert."
"A tegnapi bánat célt is adott,
bár szívembe mart, de élni hagyott,
Jöhetnek száz szám szélviharok,
én ezen a földön nem félni vagyok."
(Zséda)
"Utáltam és szerettem,
az lett megírva, hogy elvesszen.
Ez a szív ott a porban az egyetlen,
láttam magamat a szemedben."
(Quimby)
"Arcom elé vonom az estét,
célpontom a csillagod.
Ömlik rám a szürke festék,
vagyok, aki nem vagyok."
"Mint könnycsepp sivatagban,
mely visszatért a porba,
így múlnék el nélküled.
Mint gyertya vad szélben,
ahogy harcol a sötéttel,
így múlnék el nélküled."
(East)
"Együtt indultunk el,
de elvesztél a ködben,
Én napfény ízre vágytam,
és álmot űzni jöttem."
(Republic)
"Én elindultam és vissza se nézek már,
Felejts el és soha ne gondolj rám.
Ne kérdezd hová, ne kérdezd miért,
Nyugtalan szív pumpálja bennem a vért."
"Valami megszűnt bennem,
elpusztult rég,
arcomon nem láthatod,
de belül üvöltenék."
"Megőrizlek téged féltett kincseim között,
Őrizd meg te is a verset a homlokod mögött."
"Bárhogy fáj:Elmúltál!
Te drága perc,
Te bűntelen, te tiszta,
Nem idézhet vissza semmi már."
(Ákos)
"A vízesés csodája, hogy megőrzi a méltóságát, amikor zuhan."
(Horváth Imre)
"Így érnek hát véget a nagy szerelmek.
Egy mondat volt csupán, s ő mégis elment.
A hideg ráz, s jeges érzés fut végig testemen,
Mikor arra gondolok, menni engedtem.
Néztem két szemét, ahogy telik emeg könnyel,
Néztem ajkát, ahogy a székből felkel,
Néztem és két érzelem kavargott bennem,
A harag s büszkeség harcolt a szerelem ellen."
(Yunkies: Good bye)
"Emlékszem, az éjszaka jött,
mielőtt elköltözött,
hitte: végleg,
némán, mint a kerek Hold,
megcsókolt, s nem válaszolt,
elment végleg..."
(Alvin és a mókusok: Telihold)
"A szív lassú halállal hal meg.Egyenként hullatja el reményeit, miként a fa leveleit.
Mígnem egy szép napon elfogynak.
Nincs remény, nem marad semmi."
(Arhur Golden)
"És látom őt, és elveszítem őt, és szenvedek,
mint egy kis napsütés a hideg vízben."
"Ha elhagysz, mint az ég alján a nap,
mit is tehetnék hogy ne szánjanak.
Ki fogná föl szívével énekem,
ha te sem érzed, hogy ki vagy nekem."
(József Attila)
"Lyukas a szívem...ilyenkor az ember szalad, hogy betöltsön oda valamit.
Rohan, fölforgatja az egész világot, hogy megtalálja az éppen belepasszolót.
Mintha nem is lenne eszénél, úgy vágtat városról városra, tengerről földrészre, s mindenütt szedegeti össze a szemetet."
"Sosem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük.
Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak."
(Helen Keller)
"Csalódás: tudod, hogy irgalmatlanul csalódni fogsz valakiben.
Mégis hagyod odáig fajulni a helyzetet,
hogy tényleg csalódhass egy feneketlent."
(Vavyan Fable)
"Zárva az ajtó,zárva az ablak,
szívem is csukva, magadra hagylak.
Magányra vágyva elüldözötten,
majd rádtalálok, ha visszajöttem."
"Sugár szemedben égnek a csillagok,
fognám a kezed, semmibe markolok,
forrón, vágyakozva simogatnám tested,
a vakító fényben is téged kereslek."
"Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
Szívünk a vágyak tenegerén evez,
Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
De egy zord erő küzdelemre készti.
Bolyongunk, égünk lelkesedve, vágyva,
Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
Míg sírba visz az önvád néma átka."
"De oly múló a mámor üdve,
Elszáll az ámító remény,
Nem ígér édes boldogságot,
Miként a mámor éjjelén.
S míg ránk tolul a végzet átka,
Amely lelkünkbe visszajár,
Szívünk olyan, olyan üres lesz,
Mint a mámort adó pohár."
„Igen, nagyon szeretlek, senki mást nem szerettem így, és éppen ezért megyek el, mert ha maradok, az álom valósággá változik, és akkor majd birtokolni akarlak, azt akarom, hogy az enyém legyen az életed... De nem, nem akarom, hogy a mi szerelmünk is rabszolgasággá változzon. Jobb, ha megmarad álomnak.”
„Látod, megint nem lett könnyebb
A fíling itt maradt és a könnyed
Hideg pára már csak az égen;
London felett azt nézem.
Azt az órát megvehettük volna,
Ráírhatnánk a képeslapokra,
Hogy szétszóródtunk morzsamódra
Mielőtt még összejöttünk volna”
"Nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod."
„A szíved egyszerűen összetörik, ennyi az egész. De nem ítélkezhetsz, nem mutogathatsz a másikra. Ha szerencsés vagy, megtalálod azt, aki értékelni tud.” |
„Üdvözitő csók, mely elcsattan,
Mi megesett, lett, halhatatlan.
Csak a testet nem öltött ábránd,
Be nem telt vágy, el nem lobbant láng,
Az elszalasztott meddő óra
Nem fordul itten vissza jóra;
Csak az van halva itt örökké,
A mult nem hozza vissza többé.
Soha többé!”
„Egy álmot mindig könnyebb összetörni, mint megálmodni; és sokkal nehezebb kötődni valakihez, mint elszakadni tőle.”
„Semmi sem drágább, mint egy elszalasztott lehetőség.” |
||
|
|
|
„Mindig nehéz elengedni azt, amit szeretnénk megtartani.” |
||
|
„Ha elveszítesz valakit, rájössz, mennyire is volt fontos számodra, de igazán csak akkor érted meg, amikor még egyszer a szemébe nézel.”
„A világon mindennél jobban szerettem őt. Csak éppen nem fogtam föl, milyen drága kincs is a szerelem, és mennyire törékeny, egészen addig, amíg össze nem törtem a saját két kezemmel.”
„Soha többé nem engedtem meg magamnak, hogy annyira szeressek valakit, hogy elvesztése fájjon.” |
||
|
„Emléke ragyogó, lobogó fáklya...
Villanó parázs volt, hatalmas máglya?
Feledés búja lesz holnapod ára,
hamuvá porlad el tegnapod vágya.”
„Egy karnyújtásnyira volt tőlem a tökéletes szerelem lehetősége, és én elpasszoltam. ELPASSZOLTAM! Annak köszönhetően, hogy bár nyitva volt a szemem, mégsem láttam. Mégsem láttam a világon semmit.” |
||
|
„Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz.” |
||
|
„Az embernek erőt kell vennie magán, és szakítania kell a múlttal. Nincs értelme a kihunyt boldogság hamván folytatni az életet.” |
||
|
„Minden emberi viszony megszűnését, ellenségessé válását megilleti a halálnak kijáró gyász, elkeseredés és megborzongás a végső egyedül maradás hideg leheletétől, ami megérinti az embert.” |
||
|
„Gyönyörű, kora nyári szürkület ereszkedett alá, amikor nagyon tudnak fájni az emlékek, a kezdet és a befejezés.” |
||
|
„Az aggodalom nem képes megóvni bennünket a holnapi szomorúságtól, de meg tud fosztani minket a mai nap élvezetétől.” |
||
|
„Mindig az a perc a legszebb perc |
||
|
„Homokba írtam minden mondatom, |
||
|
„Mert ami elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba még, |
||
|
„Minden veszteség |
||
|
„A lehullott virág hátrahagyja illatát.”
„Ne válj meg az illúzióidtól. Ha hagyod őket elillanni, lehet, hogy te megmaradsz, de nem marad benned élet.” |
||
|
Heverni valahol egy mezőn. Nyírfák. Fehér, nyári felhők. Az ifjúság kék ege. Mivé lett a kalandos szív? Megölték a lét zordon kalandjai.” |
||
|
„Van, mikor tisztább |
||
|
„Valami ismét kevesebb |
||
|
„Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.” |
||
|
„Vannak dolgok, melyeket jobb nem látni, és vannak dolgok, melyeket jobb elveszíteni, mint megtalálni.” |
||
|
„Egy napon el kell veszíteni azt, akit szeretünk. Aki ezt nem bírja el, azért nem kár, mert nem egész ember.” |
||
|
„Még annyi mindent mondhatnék neked, |
||
|
„Velem marad az egyszer volt öröm |
||
|
„Szemeiben ég a tűz, |
||
|
„Sajnálom, de valamit még mondanom kell és csak pár pillanatom maradt. Sajnálok mindent, amit nem adhatok meg. (...) Nem vidíthatlak fel. Csak veled akartam megöregedni. Két vén trotty azon kuncog, hogyan hullik szét a testük. Együtt maradni, mint a képen a tónál. Ott van a mi mennyországunk. Sok minden hiányzik: könyvek, álmok, csókok és viták. Köszönök mindent! Köszönöm a kedvességed, köszönöm a gyerekeket! (...) Köszönöm, hogy mindig büszke lehettem rá, hogy veled vagyok! A bátorságot, a szelídséget, a tekintetedet, és hogy mindig meg akartalak érinteni! Te voltál az életem. És bocsáss meg minden kudarcomért!” |
||
|
|
„Maradnék, de érzem, hogy mennem kell, |
||
|
„Le sem vettük a szemünket egymásról, bámultunk arra, ami nélkül egyikünk sem lenne képes élni: a másikra.” |
||
|
„Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan. (...) Idegesítő... Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj.” |
||
|
„Köszönöm e borús szerelmet, |
||
|
„Amikor elbúcsúzunk egy nőtől, megcsókoljuk, majd könnyedén búcsút intünk. Ha azonban elbúcsúzunk a nőtől, kihasad belőlünk egy darab.” |
||
|
„Válj el békében, és ne bánj semmit!” |
||
|
„Kit, mit nem volnál |
||
|
„Amit nem fejeznek be megfelelő helyen és időben, örök időkre befejezetlen marad.” |
||
|
„Emberek között, akik egyszer szerették egymást, s aztán elmentek egymástól, marad valamilyen kegyetlen, minden írott szerződésnél és ünnepélyes eskünél keményebb kötés, mely ellen nem tudnak vétkezni, akkor sem, ha akarnak.” |
||
|
„Teljesen összetört a búcsúzás. Inkább a talajt rántsák ki a talpam alól, mint hogy elveszítsem gondolataimat rólad!” |
||
|
„Ilyen nem voltál még soha, |
||
|
"Ha fölcsendül egy hang a múltból,
A Te ezüst hangod repül felém,
S én úgy foglak áldazni újból,
Mint szerelmünk édes reggelén.
Ha epedő dal száll föl szívemből,
Teneked legyen szentelve dalom,
Hiszen Te voltál, aki szeretni, aki dalolni
Megtanítottál, édes angyalom."
"A múltnak álmán, balgaságán,
Nevetni hogy tudsz, édesem?...
Feledheted a régi álmot,
De ne gúnyold ki sohasem.
Azt az édes, szerelmes álmot,
Melyből az élet felriaszt,
Ne hidd, hogy a szemedre hányják,
Hiszen csak álmodtuk mi azt!..."
"Amikor én rajongó vággyal
Követlek, várlak tégedet,
A múltnak álma száll meg akkor,
A múlt és az emlékezet."
"Majd álmaidban meg-meglátogatlak,
mint messzi vendég, kit senki se várt.
Ne hadd, hogy kint az úton ácsorogjak,
Az ajtót be ne zárd!
Belépek hozzád, csendben letelepszem,
S csak nézlek, nézlek a homályon át.
És mikor édes arcoddal beteltem,
megcsókollak és úgy megyek tovább."
"Három dolog nem tér vissza soha:
a kilőtt nyíl, a kimondott szó és az elmúlt nap."
"Mosolyos, hideg ajkam,
Mosolyos, hideg ajkam,
Köszöni a csókodat,
Köszöni a csókodat."
"Egyszerre kétfelől rohan rám a büntető idő:
a veled átsírt győzelem,
s a nélküled rideg jövő."
"Nem szólok hozzá, bár tudom hogy szerelme,
Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke,
A lelke szerelme csupán értem ég,
S azt is tudom, hogy meg fog siratni még."
"Sorra tűnnek el mellőlem a lányok, folytogató bűntudat emészt..
A szívek szemétdombján kapirgálok,
-szeretni- istenem- milyen nehéz!
Annyi minden bajjal kell még megküzdenem,
plusz még itt van a nyakamba varrva
egy lefejezett szerelem,
tükröm, tükröm mondd meg, jól áll e ez nekem."
(Quimby)
"Mindnyájan részei vagyunk az isteni szikrának.
Mindnyájunknak van küldetése a teremtésben, mégpedig a Szerelem.
Kellj fel, ébredj fel erre a szerelemre.
Ami elmúlt, nem térhet vissza. Ami jön, azt fel kell ismerni."
(Coleho: A győztes egyedül van)
"Mit lelkem eddig félve sejtett,
előttem áll a nagy titok.
Hogy csak az hal meg, ami nem lett,
S az él örökké, ami volt.
És nem tudom mi fáj jobban,
mi ott örökre elveszett,
vagy ami él a múltban,
s onnan kivenni többé nem lehet."
"Hadd follyon könnyem, hogyha megeredt,
hisz a kihulló könnyek árán
talán a szív is könnyebben feled."
"Mióta elvesztettelek,
félek azóta élni..."
"Messze, messze mentél,
hogy megmutasd,
mily mélyen bennem élsz."
"Emlékszem,
s kigyúló szememet
a könny lepi el,
s csüggedve lezárom."
„Van szerelem bevallhatatlan, |
||
|
„Minden beteljesületlen szerelem egy kicsit védettebbé tesz a következővel szemben.” |
||
|
„Az én szerelmem nem tudott meghalni. De élni sem.” |
||
|
„Piszok egy helyzet volt. Feltártam az érzéseimet, és nem vettem észre, hogy teljesen magamra maradtam velük.”
„Megálltam ma a télben, |
||
|
|
„Tudom, dobban még a szíve
Tudom, meghaltam már rég
De ha kínom megélné
Bizony rögtön elhinné
Bár rég nem élek már
Azt, hogy el nem sírtam minden könnyem még.”
„Ha fájnia kell, akkor most fájjon - mondtam. Mert előttem áll az egész élet, és a lehető legteljesebben ki akarom használni. Ha választania kell, hát válasszon hamar. Én várni fogom. Vagy elfelejtem. A várakozás fáj. A felejtés is fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogy döntsünk.” |
||
|
„Kinőttél |
||
|
„Megvizsgáltam a lelkiismeretemet. Nagyon nyomorultul éreztem magam..., nem jó beismerni a saját kudarcunkat. Valamit nagyon elhibáztam, ha nem tudtalak megtartani.” |
||
|
||
„Megtörtént az elkerülhetetlen, az eső lecsendesedett, és ő elment. Úgy éreztem, mintha valaki kiszakított volna belőlem egy darabot.” |
||
|
„Szerelmes voltam belé, de nem annyira, hogy ez mindent megváltoztasson: csak ahhoz volt elég, hogy mindkettőnket meggyötörjön.” |
||
|
|
|
„Nekem most menni kell. |
||
|
„Van úgy, hogy nem kell valakinek meghalnia ahhoz, hogy ne legyen többé része az életünknek.” |
||
|
„Gyertyaláng remeg. |
||
|
|
|
„Az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik, aki elhagyott, hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden, amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet, hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze: ELUTASÍTVA.” |
||
|
|
|
„Nem vagyok rád dühös. Türelmetlenek vagyunk, nincs bennünk elég megértés. Álmodozunk, a lehetetlent akarjuk. Te is, én is. Szeretném elfelejteni a múltamat. Általad, veled akarok túllépni rajta. Nem hagylak el. Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra. De ha mégis elmegyek, vissza sose nézek. Megbánás nélkül megyek tovább. Feladom az álmodozást.” |
||
|
|
|
„A fátyolköd felszállt lassan, |
||
|
|
|
„Bejössz és kimész |
||
|
|
|
„Minden szobában azt üvölti a csönd, hogy még ott vagy, az űr téged rejt minden üres helyen.” |
||
|
||
„Oly egy voltam veled, hogy más mellett dideregnék.” |
||
|
|
|
„Az embernek a társa: hiányzik. Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele. Soha, egész életében!... A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget - de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele. És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg!” |
||
|
„Megtehetnéd - a kedvemért - |
||
|
„Hiányod kristályfényében |
||
|
„Válságos helyzet: |
||
|
„De hiszen mi vagyunk a szél... Összegyűjti és emlékben tartja mindnyájunk hangját, aztán fecseg-susog a lombok közt meg a réten.” |
||
|
|
|
„Ölelő karod |
||
|
„A szívünk, ez a tökéletlen érzékszerv, néha meghasad, és abba egy kicsit mi is belehalunk. De az igazi szeretet már csak ilyen.” |
||
|
„Mit számít, mennyi pénzem halmozódik fel a bankokban, ha minden reggel összetört szívvel ébredek.” |
||
|
„Én kölcsönadtam játszani,
Te meg elhagytad a szívem,
Sajnálom, de egy kis időre,
Most jobb, ha elteszem.”
„Szemedben keresem a végtelen óceánt,
Bársony hullámaiban szíved dallamát.
Távoli vizeken, távoli hegyeken,
Tengernyi szerelem szomorú szívemen.”
„A szél ha hűvös éjszakákon
Lehűti mámoros fejem,
A te hideg, utolsó csókod,
Az jut eszembe én nekem.
Hiába száll agyamra mámor
S virrasztok annyi éjszakát,
Mindig érzem annak a csóknak
Halálos, dermesztő fagyát.”
„Amit elfelejtettem...
az a tested melege.
A lépések szomorú hangjai ismétlődnek.
Egy új kezdetért kiáltok.
Az emlékeim darabjaiért.”
„Csak az elviselhetetlen, ami céltalan.”
„S lehetsz nagyon távol,
akármilyen messze,
csak bezárom szemem,
s itt maradsz örökre.”
„Szerettelek, és mégsem hittem, hogy viszontszeretsz, s hogy ez a végcél: hát szerettelek, de nem akartad, vagy akartalak, de nem szerettél.”
„Te (...) magamra hagysz, én pedig örökre ott maradok. Jövő tavasszal majd megint arra vágysz, hogy itt legyek veled ebben a házban. És ha visszaemlékezel erre a napra, rájössz, hogy boldog voltál.”
„Nincs árulkodóbb jele egy tönkrement kapcsolatnak, mint a tisztelet hiánya.”
„Két ember nem szeretheti egymást egyszerre, egyformán, egyidejűleg.”
„Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak, és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz.”
„Az idő múlik: még ha lehetetlennek tűnik is. Még akkor is, ha a másodpercmutató minden egyes kattanása olyan fájdalmas, mint a vér lüktetése a felsebzett bőr alatt. Nem egyenletesen múlik, hanem furcsa megiramodások és hosszan tartó, üres ácsorgások követik egymást, de mégiscsak múlik.”
"Más semmi? Mindhiába.
Vége.
Hullám moraj már
a szerelmünk.
Húzzuk szemünkre
kalapunkat.
Föl a fejet. Szépen.
Temessük."
"Ahogy fölém nő az éj,
álmodni nem hagy a vád.
Ha becsukom fáradt szemem,
tekinteted az arcomba vág.
Szemed tüzénél megvakulok,
de lassan újra feljön a Nap,
nélküled semmi vagyok."
(Ákos)
"Útjaink észrevétlenül véletlenül futottak össze,
s egy pillanatra összeforrtak.
De most szétválnak és lehet,
hogy soha többé nem keresztezik egymást.
A találkozás pontja viszont megmarad,
-kinek jelentéktelenül,
-kinek feledhetetlenül."
“Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá – segíteni kell neki.”
(Müller Péter)
“Van az emberi szívnek egy halk szavú és előkelő vendége néha, az Emlékezés.”
(Bánáti Szohner Sándor)
“Minden válás túl korai vereség; az egymásért folytatott küzdelem ijedt fegyverletétele.”
(Vasadi Péter)
“Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, a könyvek közül előkerül egy réges-régi fénykép, a rádióban felcsendül egy évek óta nem hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.
Emlékeztet azokra az időkre, mikor még nem ismertem Őt, a hiányt. A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül… váratlanul.”
(HamiaLinda)
"Így szokott lenni a filmekben is: a legutolsó pillanatban, amikor a nő már éppen felszállna a repülőgépre, megjelenik az elkeseredett férfi, megragadja a nőt, megcsókolja, és nem engedi el, miközben a légitársaság alkalmazottai elnézően mosolyognak. Aztán jön a felirat: "Vége", és minden néző tudja, hogy azok ketten most már boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
"A filmek soha nem mesélik el, mi történik azután" - gondolta, hogy vigasztalja magát. Házasság, egyre kevesebb szex, előkerül a férj szeretőjének első levele, botrány, a férj esküdözik, hogy soha többet, előkerül a második szerető levele, újabb botrány és fenyegetőzés, hogy elválik, de ezúttal a férj nem reagál olyan határozottan, csak annyit mond, hogy szereti. A harmadik szerelmes levél után a hallgatást választja, úgy tesz, mintha nem tudna róla, mert mi van, ha most azt mondja a férje, hogy már nem szereti, és elmehet?
Nem, a filmek nem erről beszélnek. Véget érnek, mielőtt a valóság elkezdődne.”
(Coelho)
„Látod, megint nem lett könnyebb
A fíling itt maradt és a könnyed
Hideg pára már csak az égen;
London felett azt nézem.
Azt az órát megvehettük volna,
Ráírhatnánk a képeslapokra,
Hogy szétszóródtunk morzsamódra
Mielőtt még összejöttünk volna.”
"Ne tudja meg soha senki,ne tudják az emberek,hogy a szívnek megszakadni mosolyogva is lehet!"
"Minden vihar a reményt hordozza, a reményt, hogy valahogy reggel megint minden tiszta lesz. És még a legaggasztóbb foltok is eltűnnek. A kétely, hogy a szeretett férfi vajon ártatlan e. A következmények, melyet az ő hibái miatt viselünk. A sebek, amit a hűtlenségével okozott, vagy a csókjának emléke. Így hát várjuk, hogy elvonuljon a vihar, s közben reménykedünk a legjobbakban, habár a szívünk mélyén tudjuk, hogy vannak letörölhetetlen foltok, amiket semmi nem mos el."
(Született feleségek)