A vég egy új, jobb jövő kezdete, nem pedig büntetés."
"A vég hosszú folyamat, ám a végső vég egyetlen pillanat, ahonnan már nincs visszaszámlálás. Bármeddig tartó vívódás előzi is meg, ez az egyetlen pillanat kegyetlen fájdalmat okozva magába tömöríti az éveket. (...) Meg kell tanulni elengedni azt, ami nem a mienk. Aztán megkeresem a heppiendet."
"Amikor a férfi fejében először fordul meg a szakítás vagy válás gondolata, már el is hagyta az asszonyt. Akkor is, ha mellette marad."
Bozzay Margit
"A szerelem elvesztése olyan, mint a szervkárosodás. Mintha haldokolnál. Az egyetlen különbség, hogy a haldoklás véget ér. Ez? Örökké is eltarthat."
"Nem magától értetődő, hogy el kell hagynunk életünk párját - még akkor sem, ha már régóta gondok vannak közöttünk. Mindenekelőtt az a gondolat rettenti el ettől a lépéstől a legtöbb embert, hogy utána egyedül marad. Gyakran a harmadikkal való kapcsolat adja meg azt a szükséges lökést ahhoz, hogy elszánja magát erre a lépésre. Sokan a legnehezebb, de a legjobb döntésnek tartják életükben - az elválási szakaszban jelentkező minden probléma és nehézség ellenére."
"Ne várd, hogy újra kezdjük. Elpusztultál, nem vagy.
Nem én, te ölted meg szerelmünket. Elhervadt,
mint vadvirág, melyet az út szélére dobtak
és letapostak."
"
Sohasem gondoltam volna, hogy az életünk, mely ily szorosan összefonódott, ilyen gyorsan szét tud szakadni. Ha tudtam volna, talán megpróbálom szorosabban fogni, és nem engedem, hogy nem látott hullámok szétszakítsanak minket."
"
Ha vége van, akkor egyszerűen szólj, hogy vége, és kész. Vagy hogy most már el akarsz menni. Nem kell az ajtót bevágnod magad után. Csöndesen is becsukhatod."
"Ha akarjuk, ha nem, az elengedés az élet része."
"
Nem tudtam elképzelni, hogy elhagyjam, ám azt sem, hogy vele maradjak. Nem akartam bántani senkit és semmit. Csak csendesen ki akartam osonni a hátsó kapun, mindenféle ceremónia és következmény nélkül, hogy aztán meg se álljak az óceán túlsó partjáig."
"A szerelmedet mindig gazdagabban kell elengedned, mint ahogy érkezett hozzád! Szakíts vele szépen, engedélyezz neki illúziókat, ne vitatkozz közös tulajdonú tárgyak sorsán, hagyd, hogy ő örökölje a baráti kört is. Ami nem jár neki, az előbb-utóbb úgyis visszakerül hozzád."
"Úgy tervezem,
hogy ez búcsúzás volt."
"Megvizsgáltam a lelkiismeretemet. Nagyon nyomorultul éreztem magam..., nem jó beismerni a saját kudarcunkat. Valamit nagyon elhibáztam, ha nem tudtalak megtartani."
"Azt mondtam, hogy megbocsátok neked, de ez az a fajta megbocsátás volt, amit az ember akkor ajándékoz valakinek, ha tudja, soha többé nem látja. (...) A szerelem néha meghal, néha pedig agyonverik."
"Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött."
Ady
"Nekem most menni kell.
Hogy szerettelek, érzed és tudod,
de örökségül még egy jó tanács:
Ne álmodj, kedves, az ébredés fájni fog."
"
Én nem törtem össze a szívedet, magad törted darabokra, s ezzel az enyémet is."
Emily Bronte
"
Nem vagyok rád dühös. Türelmetlenek vagyunk, nincs bennünk elég megértés. Álmodozunk, a lehetetlent akarjuk. Te is, én is. Szeretném elfelejteni a múltamat. Általad, veled akarok túllépni rajta. Nem hagylak el. Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra. De ha mégis elmegyek, vissza sose nézek. Megbánás nélkül megyek tovább. Feladom az álmodozást."
"Vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól, csak azért, hogy mindketten megértsék, milyen sokat jelentenek egymásnak."
Coelho
"Megígérem: ez az utolsó alkalom, hogy látsz engem. Nem fogok visszajönni. Soha többet nem teszlek ki annak, aminek eddig. Ott folytathatod az életedet, ahol abbahagytad, nem foglak zaklatni többet. Olyan lesz, mintha nem is léteztem volna."
"Elbúcsúzom, de ott leszek,
Ahol a szél zúg, a nap nevet.
Elbúcsúzom, de itt marad,
Belőlem néhány pillanat."
Republic
"Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám. Akárcsak az alkonyatra, az ablakot verő esőre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk."
Coelho
"
Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz."
"Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek."
Reményik Sándor
"Semmi sem tart örökké. Eljön az idő, amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk, búcsút mindentől, amit magától értetődőnek tartottunk, búcsút azoktól, akikről azt hittük, sosem hagynak el. És mikor ezek a változások végre szemet szúrnak, mikor az ismerős távozik, és az ismeretlen átveszi a helyét, mi mindannyian csupán annyit tehetünk, hogy így köszöntjük: Isten hozott!"
Született Feleségek
"Szeretni annyi, mint feledni és elengedni."
Tatiosz
"
Sajnálom, de valamit még mondanom kell és csak pár pillanatom maradt. Sajnálok mindent, amit nem adhatok meg. (...) Nem vidíthatlak fel. Csak veled akartam megöregedni. Két vén trotty azon kuncog, hogyan hullik szét a testük. Együtt maradni, mint a képen a tónál. Ott van a mi mennyországunk. Sok minden hiányzik: könyvek, álmok, csókok és viták. Köszönök mindent! Köszönöm a kedvességed, köszönöm a gyerekeket! (...) Köszönöm, hogy mindig büszke lehettem rá, hogy veled vagyok! A bátorságot, a szelídséget, a tekintetedet, és hogy mindig meg akartalak érinteni! Te voltál az életem. És bocsáss meg minden kudarcomért!"
"Azért fáj most annyira a búcsúzás, mert lelkünk összeér. Talán eddig is így volt, és így lesz a jövőben is. Lehet, hogy ezelőtt már ezer életünk volt, és mindegyikben találkoztunk. És lehet, hogy mindegyikben ugyanaz volt az oka szétválásunknak. Ez azt jelenti, hogy a mostani búcsú búcsú az elmúlt tízezer évtől, és talán a jövő előjátéka."
"
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból, az álomszép."
Edda
"
Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
(...)
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek."
Reményik Sándor
"
Ilyen nem voltál még soha,
mint ott, abban a búcsúpercben.
Szeretlek... peron, éjszaka,
bánattól hideg kéz kezemben..."
"Csak az tér vissza hozzánk, akit elengedünk."
"
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj,
Hidegen hagy az elhagyott táj,
Hogy eltemettük: róla nem tudunk,
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk."
Reményik Sándor
"A sivatagi szél már régen befedte lábunk nyomát a homokban. De én létem minden pillanatában emlékezni fogok mindenre, ami velünk történt, továbbra is ott fogsz járni álmaimban és a való életemben. Köszönöm, hogy az utamba kerültél."
Coelho
"Gyakran gondolok arra, hogy nincs szomorúbb dolog a világon, mint ha el kell válnunk szeretteinktől. Az ember olyan elveszettnek érzi magát."
Jane Austin
"Egyáltalán nem fontos, hogy milyen volt,
vagy, hogy milyen lesz
utolsó találkozásunk.
Csupán egy fontos:
A Találkozás Törölhetetlen Ténye."
Fodor Ákos
"Kit, mit nem volnál
képes elengedni, azt
csupán használod."
Fodor Ákos
"Nem szabad félnünk elmenni, mert mindaz, ami számít, mindig velünk marad, még ha nem is akarjuk."
"Olyan szerettem volna lenni, amilyennek te elképzeltél, de ki lehet annyira jó, mondd? Hogy láthattál meg egy olyan lányt bennem, a lányt, akit addig senki nem látott, a lányt, aki megérdemli, hogy szeressék, és hogy megbocsássanak neki. A lányt, aki... nagyon, de nagyon szeret téged, (...) mindennél és mindenkinél jobban ezen a világon, és akit te nem érdemelsz. Nem érdemled, hogy én szeresselek téged. Elkezdődött valami, aztán ugyanazzal a lendülettel rögtön véget is ért, mert én vetettem véget neki. Hát legyen akkor vége örökre. Isten veled!"
"Amikor elbúcsúzunk egy nőtől, megcsókoljuk, majd könnyedén búcsút intünk. Ha azonban elbúcsúzunk a nőtől, kihasad belőlünk egy darab."
Nora Roberts
"Tíz lépés, száz lépés távolság kell.
Nem számít merre, csak el, tőled el.
Mit mondhatnál, mit mondhatnék,
Elkoptunk rég, szemeinkből nézd, hova tűnt a fény?"
Wolf Katalin
"Mindent elviszek és mindent itt hagyok,
Sohasem voltam és sohasem vagyok,
Te álmodj engem, álmodj tovább,
Soha nem veszíthetsz el."
Republic
"Ma búcsúszóban érkezett az ősz.
Ma búcsúszóval messze ment a párom...
És a szívem ma üres lett nagyon:
deresre sápadt minden, minden álom."
Wass Albert
"
Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha nem leszek,
Lesz majd más, aki rád nevet."
Ágnes Vanilla
"
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied!"
Hamvas Béla
"
Elűzlek, mint a nap az égről
A fényes hajnalcsillagot -
Habár a fájdalom terhétől
Napestig összeroskadok."
Gyóni Géza
"Ezek fájnak. Ezek enyémek, szépek.
Ez voltam én. Valaki, aki készül,
Valaki, aki árván erre tévedt
S akinek útja végtelenbe mélyül..."
Juhász Gyula
"
Áldj most meg, erőt adj, hogy holnap is itt legyek
Fáj a szó, máshol, nélküled."
Ossian
"
Köszönöm e borús szerelmet,
Hogy lelket ad nekem a lelked.
Hogy búcsúzó tekintetemben
Te tündökölsz, én drága szentem."
Juhász Gyula
"Velem marad az egyszer volt öröm
Ezen a szélső, hosszú délkörön.
Velem marad a kezed és a szád,
A szempilláid árnyas erdeje,
S jobban véd, mintha páncél rejtene,
És hogy néztél, az rám süt mindörökre
Esendő testem fényköpenybe födve,
És melegít a tested melege,
A két karod, s hogy öleltél vele.
S beleragyog ebbe a lassú ködbe
Az emlék, csillaggá izzítva át
Ajkaimon az ajkaid nyomát."
Imre Flóra
"Mint felmarkolt homokszemek
Ujjaidról én
S hullasz már Te is kezemből
Látványok vagyunk
Te jégből én szerelemből
Lábnyomot hagyunk."
Károlyfi Zsófia
"Szemeiben ég a tűz,
És csak néha oltja könnye el,
Ha fáj nagyon a búcsúzás.
Ha a végső percben átölel."
"Hagyj el, kis lepkém, drága szerelem,
igy fény maradsz vakult egemen:
egy kis fény, tavasz, kék lobogás,
édes tündérhegedűzokogás -
vesztett sugár, de végre égi jel,
hisz magam engedtelek el!"
Szabó Lőrinc
"Ha megszültél, most nézz szemembe,
ha szeretsz, most meghallanád,
mit én már mindörökre hallok:
a távozó sereg zaját."
|
Vannak emberek, akik nem azért küldettek hozzánk, hogy maradjanak. Hanem, hogy átsuhanva életünk napjain, megmutassanak valami fontosat, ami megváltoztat bennünk dolgokat. Ha pedig eljön a nap, el kell őket engednünk. Óriási bennünk a veszteség, pedig kaptunk valamit. Egy új jellemvonást, ami később életmentő lehet.
"Nem mondom azt hogy most ne sírjatok mert nem minden könny keserű."
"És mikor eltelnek a hetek, hónapok, s talán évek, nem leszel több, csak egy szomorú emlék, egy homályos és régi korból, amire már nem akarok emlékezni. Nem fog már annyira égetni, fájni, hogy velem voltál, az sem, mikor elmentél, az sem, mikor újra láttalak, csak az fog iszonyatosan fájni, még évekkel később is, hogy nem voltam elég neked. Hogy a szívem minden szeretete, rajongása, a lényem teljes felajánlása számodra, ez mind, mind kevés volt. Sokat adtál nekem. Sokat adtam neked. Elvetted az eszem, és a szívem, hiába könyörögném vissza, mert tönkre tetted már. A tisztaság és a becsület rég eltűntek, a szomorúság, a hasító fájdalom, és a porba hullott önérzet maradt csak. Úgyhogy neked adom hát, vidd, ne is hozd vissza soha. Így nekem már nem kell. Szívesebben élek szív nélkül tovább, míg egy nap mi leszel? Csak egy szomorú emlék, egy homályos régi korból, melyre nem akarok már emlékezni. Mert amikor eljön a búcsú pillanata, mindkettőnkben meghal valami."
"Ha elveszítünk valakit, úgy érezzük a szívünk, szakad meg. Aztán eszünkbe jut az a sok kedves szó, azok a vicces dolgok, amiket mondott vagy tett és rájövünk, hogy nem hagyott el teljesen, itt él bennünk az emlékeinkben mélyen.."
"Ha lehet, elmenekülök. Akkor is elmegyek, ha nem szeretnek, és akkor is, ha én nem szeretek valakit."
"Ahogy az arcát megláttam, megdöbbentem - annyira elgyötört, majdhogynem fájdalmas volt, és olyan hihetetlenül vad és gyönyörű, hogy megint fellobbant bennem a vágy, hogy megérintsem. A búcsúszavak a torkomon akadtak."
"Hiányozni fogsz. Tudom, azt hiszed, sosem figyelek rád, és nem is szeretlek, mert folyton azt mondod, hogy ezt ne csináljam, azt ne csináljam. De jobb volna, ha mondanád, és én legföljebb nem szívesen hallgatnám, mint hogy itt se légy, és sose mondj semmit."
|
"