„Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal.
Nem szeretnék mást, csak sétálni veled a csendben és közben tudni, hogy igen, most már minden rendben.”
„Még mindig elveszek a tekintetedben, úgy tűnik, egy napot sem tudok nélküled leélni.”
„Azt is tudom, hogy minden eddigi életemet azzal töltöttem, hogy téged kerestelek. Nem olyat, mint te vagy, hanem téged, mert lelkeinknek találkoznia kellett.
"Mi a szerelem? A matematikában: probléma. A történelemben: háború. A kémiában: egy reakció. A művészetben: egy szív. Bennem a szerelem pedig: te vagy!\
„A szemed takard el és úgy számolj el egészen százig. Én meg a korlát mögött bújok el úgy, hogy csak a szívem látszik, és onnan fogod tudni azt hogy én vagyok az egyetlen ember...akivel jó lenne egyszer.”
„Találd meg azt a férfit, aki összeszedegeti az összetört szíved minden darabját, újra összeilleszti őket, de egy darabot megtart magának, s a hiányzó részt, az övével pótolja ki.”
„Nem első látásra szerettem bele, mint utólag mondani szokták. Nem, ebben nem hiszek. Az ember egy ideig megjátssza, hogy zavarban van, hogy szerelmes, hogy varázslat rabja lett, mígnem észrevétlenül belesodródik, és nem tud többé már szabadulni a szerepétől, sőt nem is akar, mert igazán szerelmes lett.”
„És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Ezért jöttem el hozzád. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony, ennyi év várakozás után.”
„Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet.”
„Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!”
„Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.”
„Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap.”
„Szemeidben ott a világ, hadd legyek én az egyetlen egy hibád...”
„Gyere már, úgy ráz a hideg.
De ahogy hozzám érsz, úgy sistereg.
S ahogy a fogaidat érzem a vállamon,
Valami érkezik láthatatlan szárnyakon.”
„Szeretem mert az enyém,és imádom mert nem másé.”
„Elfogyni az ölelésben: ezt akarom.”
„A valódi szerelem elszakíthatatlan. A valódi szeretet elvághatatlan. Ha kicsit hátrébb húzódsz, ha visszaveszel hangodból és jelenlétedből, az érzelmi kötések nyúlni kezdenek. A feleslegesek leszakadnak, a lényegesek kitartanak – a távolság minden érdekkapcsolat alól felszabadít. Sose akard ésszel kitalálni, hogy melyik érzelem valódi, s melyik nem.” |
„Szabadok csak együtt lehetünk.”
„Arra adom a fejem, hogy kettőnket megoldjam. Most sem sikerül. Sejtelmem sincs, mivel varázsol el nap mint nap. De amíg képes rá - istenem, varázsoljon!”
„Meggyújtottál, hogy |
||
|
(Fodor Ákos) |
„Tudom, hogy két kezem |
„Bármit tettél is, és bármit fogsz tenni, hozzám tartozol. Nem tudsz olyat tenni, amivel ezt megváltoztatod.” |
„A szabadság szédületes, a szerelem pedig egy csoda.” |
|
|
|
„Kezed halk érintésére |
|
|
„Vannak az életben pillanatok, amikor az embernek engednie kell. Amikor fel kell adnia a kevésbé fontos hadállásokat, hogy megmentse a fontosabbakat. Úgy éreztem, hogy ez az utolsó és legfontosabb hadállásom a szerelem.” |
||
|
|
|
„Ha valaki egyszer belopja magát a szívedbe, örökre ott marad.” |
||
|
|
|
„Egy férfi találkozik egy nővel, forgószél viszi őket az ágyba, másnap reggel nem húznak el ketten tízfelé, hanem azontúl közös pohárban tartják a fogkefét. Idővel tán majd a fogsorukat is.” |
||
|
„A szerelem hullámokban jön. Előbb kevés, aztán sok. De nem jelent tartós boldogságáradást.” |
||
|
„Szemünket az éjhez edzve |
||
|
„Csakis azt a szerelmet mondhatjuk szerelemnek, amelynek a végén a halál várakozik.” |
||
|
|
„Az igazi megtalálásával kapcsolatban: ha létezik, végül majd meg fogod találni.”
„Bármi lesz is a vég, nem fog elválasztani minket.” |
||
|
„Bukdácsolva is |
||
|
„Az igazi szerelemnek kell fizetnie a balul sikerültért. Ez a fonákság, sajnos, mindig gyakori lesz, amíg a férfiak rá nem eszmélnek, mennyi virágot kaszálnak le a nők szívében az első hűtlenkedéssel.” |
||
|
„Megannyi igaz szerelem közül csak egy a valódi: melyben az összes többi benne van.”
„Az a legcsodálatosabb az életben, ha rátalálunk arra az emberre, akivel a kapcsolatunk az évek múlásával folyamatosan mélyül, szépül és örömmel telik meg. A szerelemnek ez a bensősége két ember között a legbámulatosabb jelenség, isteni véletlen.”
„Mert ha vidám vagy, meg akarom kétszerezni vidámságodat; ha bús vagy, akkor meg akarom felezni veled a bánatot és így öröm lesz az néked, mélyebb az örömnél. És ha jól érzed magad, mulatsággal és változatossággal fogom üdíteni lelkedet; ha pedig beteg vagy, ápolni foglak; és ha fáradt vagy, a keblem lesz majd alvópárnád, hol nyughatol - s éjjel és nappal a lelkem a lelkeddel lesz és karom ölelni fog. És ha nem kívánsz, távol leszek; és ha ismét akarsz, ott leszek nálad. És ha előtted halok meg, úgy rendjén van és le kell mondanod rólam - ám ha te hagysz engem itt hátra, akkor követni foglak a máglya tüzén keresztül, mert nem akarok nélküled élni egyetlen napot sem.” |
||
|
||
„Ha jönni látlak, elhomályosul szemem előtt minden és tűz fut végig testemen. És a hangod zenéje csaknem alélttá tesz, és éget és borzongat, mintha jégdarabbal érintenének. És remegés fut végig tagjaimon és siketítő zsongás zeng és bong fülemben, és nem tudom olyankor, hogy mitévő legyek. És könnyek gyűlnek szemembe, de mégis kacagni szeretnék örömömben, és ha beszélni próbálok, reszket a hangom, és valami görcsösen összeszorítja a torkomat, hogy nem bírok lélegezni, s a kín összefacsarja szívemet. És hogy mit érzek még, nem tudom elmondani mind, de azt tudom, hogy mikor velem vagy, az az élet, és mikor elhagysz, az a halál.” |
||
|
„Sosem megfelelő a hely és az időpont az igaz szerelemre. Véletlenül történik, egy szívdobbanás alatt, egyetlen felvillanással, egy lüktető pillanatban.” |
||
|
„Lennék a könnycsepp arcodon, |
||
|
|
|
„És nem hasonlítlak angyalokhoz: |
||
|
„Közöld magaddal is, |
||
|
|
|
„Vagy ahogy a tűzvész jön, amit |
||
|
„Szél vagyok. |
||
|
„Az eszedért is rajongok. Azt hiszem, mindenednek rajongója vagyok. Tán még a hibáidat is kedvelem.” |
||
|
„Te vagy bennem a bizonyosság, |
||
|
„Minden lépésed tánc, |
||
|
|
|
„Szép vagy, akár a csöndben a rezzenéstelenség, |
||
|
„Ha százfelé tép az élet, legalább százszor mondom majd el:
Az én szívem nem törik, nem eladó és nem is olcsón vett hely,
Visszavár mindig, nem feled! Bár várhat százezer éven át,
Nincs az az idő, nincsen az a tér, ami közénk odafér.”
„Olyan vagy, mint egy szál fehér gyertya a szénbánya mélyén.” |
||
|
„A küzdés piszkát nem birom |
||
|
||
„Házasodjunk össze! És gyereket is akarok. És veled akarok megöregedni. Veszekedni. Elviselni egymást. Szeretni. Ott akarok lenni melletted, ha gyötörnek éjszaka az emlékeid és szükséged van rám. És felébredni reggel az emlékeimmel, és olyasvalakivel megosztani, aki nem fordul el tőlem azért, mert azt hiszi, hogy az élet csupa napsütés. Olyan társ kell, aki nem fél, hogy a végsőkig próbára tegyen.” |
||
|
|
|
„Adj nekem inkább kemény szócserepet, amely nem eladó, megkapaszkodunk benne, és tartani fogjuk magunkat, megsebzett ujjakkal, de együtt.” |
||
|
|
|
„Én úgy szeretlek. |
||
|
||
„Ezeregyéjszakás kalandnak ígérkezel. Ha az is kevés lesz, hosszabbítunk.” |
||
|
|
||
„Úgy éreztem: kezeid |
||
|
„Szétszórt voltam és boldogtalan: tégy összeszedetté!” |
||
|
„Dédelgess azzal a nemes gyengédséggel, melyet nem találtam meg másban, csak benned!” |
||
|
|
„Tapogatom az arcod. Ez az arc. |
||
|
„Az emberek a sötétben mihez kezdenek |
||
|
|
|
„Kellene végre, aki hisz, |
||
|
„Végeérhetetlen zokogok veled, |
||
|
|
|
„Akarlak, szeretlek, kellesz nekem, |
||
|
„Fény, teagőzben. |
||
|
„Annyira féltem, hogy az érintései csak tovább mélyítik a sebeimet. De amikor vele voltam, a fájdalom egy csapásra elmúlt. Mintha csak gyengéden átölelt volna a szívével. Vele boldognak éreztem magam.”
„Senki nem tökéletes, minden kapcsolaton rengeteget kell dolgozni, és ha egyszer megtaláltad azt az embert, akit igazán, szívből szeretsz, nem számít, ha nem érti, miért akarsz valamit csinálni, elég, ha kész támogatni a választásodat, még ha a miértet nem is fogja fel egészen.” |
||
|
„Az örömkönnyeket - a szerelmes szív mélyén dúló isteni erő fakasztja.” |
||
|
|
|
„Belesajdult a szívem, és végre nem a rossz fájást éreztem, hanem a jót, a felszabadítót, a szerelem hirtelen kristályosodását, azt a szent pillanatot, ami néha, egy pillantásra, egy érintésre lecsap, hogy igen, szeretem ezt az embert, ezt tudtam, de hogy ennyire nagyon szeressem... maga a boldogság. A tiszta szerelem, ami elűzi a rettegést, a kételyt, a borzalmakat. Meleg, tavaszi szellőként cirógatta végig a testem, az élet szikráját csiholta fel bennem.” |
||
|
„Várhatatlan csoda esett velünk. Se kértük, se kerestük, de megtaláltuk egymást. A te boldogságodra már ittunk, télvízkor. Most pezsgőzzünk közös örömünkre. Csak azt ne mondjuk soha, hogy soha és örökké.” |
||
|
„Pucér tündérek |
||
|
„Nem akarom elveszíteni az arcod,
nem akarok egy nap úgy felébredni,
hogy nem emlékszem a régi szép időkre.
Nem akarok elfordulni tőled,
mert nem félek attól, amit a szerelem adott,
majd elvett tőlem.”
„Ébressz fel engem legbelül,
Hadd higgyem újra szentül,
Nem kell, hogy gyűlöljem magam.
Köztünk, de mégis kívül,
Hadd üvöltsem nekik hírül,
Hogy nekem újra társam van.”
„Az a pillanat, amikor megcsókolsz valakit, körülötted minden elhomályosul. Hirtelen megszűnik minden, csak ti ketten léteztek. Rádöbbensz arra, hogy ő az, akit életed végéig csókolnod kell és csókolni akarsz. Egy pillanatig átélheted ezt a csodát. Egyszerre tudnál sírni és nevetni, mert boldog vagy, hogy végre megtaláltad, és félsz attól, hogy valaki talán elveheti tőled.”
„Vízszintes ajkam
s függőleges ajkacskád:
Megváltott Kereszt.”
Fodor Ákos
„Mit teszel, ha egy férfin mindenki láthatja, milyen nagy hatással van rá egyetlen csók? Nos, megint megcsókolod.”
„Mint szelíd tavaszi
Eső a rónára,
Ugy hulldogál csókod
Ajkamra, orcámra,
Mindenik cseppjéből
Egy-egy virág terem...
Csókzáporos tavasz!...
Virágos szerelem!...”
Petőfi
„Csókból születik a boldogság,
S abból, hogy valaki gondol rád.
Melléd lép s ettől minden szép és csodás!
Két száj csókra vár és összeér.
Nincs már semmi, ami többet ér.
Így jön létre s így talál reád
Egyetlen csókból a boldogság.”
„Ameddig csak lesz igaz, tiszta szerelem a világon, addig a csókolózás lesz a szerelmesek egyik legkedveltebb időtöltése (...) Részegítő mámora a fiatalság ígérete, a férfilét öröme, s az öregkor üdvössége.”
„Amikor úgy gondoljuk, hogy nem illünk egymáshoz, csókolózunk, és olyan közel leszünk, hogy nem látjuk a különbségeket.”
„Akkor szeretünk valakit, ha megadjuk neki a szabadságot, hogy az legyen, ami szeretne lenni, ott legyen, ahol szeretne lenni! Akkor szeretünk valakit, ha megengedjük neki, hogy szabad akaratából legyen része életünknek.”
„A szerelem (...) nemcsak az ágy, s ami és aki az ággyal összetartozik, hanem a keresés, a várakozás, a reménykedés pillanatai, melyek egymás felé taszítanak két embert.”
Márai
„Kedves! Fogadj el, haraggal ne kergess,
ne bánd, ha néha hozzám küld lángod,
ne lázongj daccal érte. Nem tiéd
az akarat, felém mi hajít, se az emlék,
mely aranyköddel felhőzi be kerted,
hol vágyvirágok fájva fakadnak...
Én akarom ezt. Én akarlak.”
Lányi Sarolta
„Mégis szerelem volt, igen!
Víz, fény szakadó szívverése -
mit kidobogtam, kidobogtál,
ami nincs még és ami volt már,
igen és nem. Mégis és mégse.”
Bella István
„Nem az számít, hogy egy hatalmas óceán partján gyönyörködsz a naplementében, vagy lopott perceidben egy pici tó kacsáit nézed. Csak az számít, ül-e melletted valaki.”
„Egy nap majd besétál valaki igazán különleges az életedbe, és akkor majd rádöbbensz, hogy miért nem működött eddig soha a dolog mással..<”
„Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem, mikor már nem bírtam tovább.”
"Azt hittem, hogy a világ csudája vagy,
őrjöngés, álom, nyíló végtelen.
Ma azt tudom, hogyha nem vagy velem,
nem vagyok, nem játszom, nem létezem,
felhők fehérje a szemembe fagy.
Azt hittem, hogy a világ csudája vagy,
de annál sokkal fontosabb."
„A szerelem nem az, amikor megváltoztatod a hangodat, viselkedésedet párod iránt, hanem az, amikor önmagad tudsz lenni és ő ezért szeret téged, önmagadért.”
"Magyarázd, érezze rajtad meg,
Hogy neki Te leszel az az egy,
S ha nem is hozol le egy csillagot,
Sokról mutatod meg, hol ragyog."
Kiscsillag
"Tudod, nincsen rá szó, |
||
|
"Az igazi szerelem felemel és mindig többre sarkal.
Lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben...
te ezt tetted velem..."
(Szerelmünk lapjai című film)
"A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást."
(Coelho)
"A szerelem a szabadság igazi megtapasztalása."
(Coelho)
"Eddig sosem éreztem igazán, amit most érzek.
Eddig sosem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek.
Most félek! Most akarom, hogy kelljek!"
(Szilvási Lajos)
„Az élet kanyargós útvesztőin a szülői kéz vezetett.
S mikor én ezt elengedtem, megfogtam a tiedet.
Mert úgy az élet mindig szomorú és hideg,
Ha örömödet, bánatodat elmondani nincs kinek.
Ezért soha ne hagyj el, mindig a szíveddel vezess,
És ehhez a legfontosabb, hogy mindig nagyon szeress.”
/Szalai Evelina/
"Szerettelek, szeretlek, csak szavak szavak hátán,
másnak trófea vagy, megszerezhetetlen bálvány,
másnak cél vagy, csak egy feladat, csak egy próba,
másnak teszt vagy, csak egy szótag vagy a sorba.
Nekem rejtvény vagy, amit nem tudok megfejteni,
Nekem egy vers vagy, amit nem fogok elfelejteni,
Nekem egy ajándék vagy, amit nem tudok kibontani,
Nekem Te vagy az egyetlen szó, amit nem tudok kimondani,
Te vagy minden órám, Te vagy minden másodpercem,
Te vagy a lelkem, Te vagy az egyetlen szerelmem,
Te vagy a napom, a hetem, az évem, Te vagy a szerencsecsillagom,
Te vagy a hangulatom, Te vagy a könnycsepp az arcomon...
(Anonim MC: Altató)"
„Mindig van másnap és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat,de, ha tévedek és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked mennyire szeretlek és sosem felejtelek el.”
/Gabriel Garcia M./
„S mint a bonyolult óramű,
ha elvesz egy alkatrésze,
s tik-takja kihagy,
olyan lennék nélküled,
s csak akkor,
csak akkor tudnám igazán,
ki vagy.”
/Szilágyi Domonkos/
„Előttünk áll a jövő, a titokzatos,
Ki tudja mennyi örömöt, gondot rejteget.
Egyben hiszünk, kéz a kézben indulunk,
S szerelmünk a boldogság felé vezet.”
/Yohn Paul/
„Te vagy a lélegzet s
minden szívdobbanás.
Te vagy a születő gondolat
A magamba zárt vallomás.
Te vagy a vágy, ami
ébren tartja az álmokat.
S ami nem én vagyok,
minden más is te vagy.”
/Kirsch Péter/
„Vagyok, mint megszegendő kenyered,
Mint színt adó tüzed, s mint tiszta csermely,
Ki holtadig kísér utad hő társaként.”
„Add nekem reményeid,
Én a jelent adom.
Oszd meg velem titkaid,
Én meghallgatom.
Vigasztalj meg, ha bántanak,
S én felvidítalak Téged,
Engedj el, ha szólítanak,
S én visszatérek.”
„Te vagy a szellő, mely a leveleket ringatja,
Te vagy a báj, melytől a féktelen folyó megszelidül.
Te vagy a fény és a láng a virágok szirmán,
Az élet értelme, muzsikája, büszkesége és ereje.”
„A szerelem jön és megérint
…A nyári rózsanyílás idején,
amikor az illatos vörös
bimbó megbúvik
vörös szirmok rejtekén,
jön a szerelem
s pici kezével megérint,
mit nem felejtesz,
majd felteszi gyönyörű
megválaszolhatatlan kérdéseit.”
„Semmi sem szentebb az életünkben,
mint amikor először
ébredünk rá a szerelmünkre-
amikor először bontja ki
bársonyos szárnyait.”
„Trónt nekem, párnát, selymeket,
függönyül bíbor-bársonydíszt,
pomagránátot, gerlicét
faragj rá, párnákkal díszítsd,
ötvözz rá arany- és ezüst
szőlőt, hűs liliomot nekem,
hadd üljek születésnapot,
eljött, eljött a szerelem.”
„Nem titkolom, hogy gyengébb vagyok annál, kit vak bizalmad remélt támaszul, és nem szeretném, ha vaknak maradnál, s nem látnád: szegény fejem rádszorul.
Hát láss olyannak, amilyen valóban vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed csak a részt látta bennem, és a jóban, mely részem, ismerni vélt engemet…
Nem biztatlak, hogy próbáld letagadni vétkeim, nem mondom, hogy ne perelj, de csak egészen tudom magam adni, fogadj mindenestül, egészen el…”
/Szavédi László/
„Megtanultam, hogy várni a legnehezebb és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.”
/Coelho/
„Zajokból hallom ki a nevemet,
megszólítanak a tárgyak.
Egy-egy mozdulatodból kedves,
néha-gyakran megkívánlak.
Rólunk beszél a Hold,
recsegve feszül az éjre az éjszaka,
csodálkozol és megszólal benned a vér szava.”
/Ákos/
„Kezembe veszem arcodat,
Mint egy érdekes követ,
Tűzbe nézek, bámulom
Gyönyörű szemed.”
/Ákos/
„Tüzet raktak bennem az ismerős szavak,
a hangok újra szólnak a fejemben,
velem vagy a dalban, a sorban, a szóban,
nem is tudsz róla,
hogy megmentettél engem.”
/Ákos/
„Szerelek.
Benned rejtőzöm magam elől.
Áttöröm a hallgatás falát,
magától úgyse dől.
Eloltott gyertyám füstjében
földereng az arcod,
szívem dobjának zajában várlak,
kegyetlen ritmus,
ugye hallod?”
/Ákos/
„ Tanúm legyen az ég, a Föld, a tenger,
A sok madár, a hal, s minden ember,
Neked adom a szívemet, senki másnak,
Az életemet mellé ráadásnak.”
„Ha lépésemre senki nem vigyázna,
Félve lépnék a nagyvilágba.
De Te itt vagy velem,
Ki erősen fogja a kezem.
Jöhet az élet bármi gondja, baja,
Karjaidban suttogom:
nem hagylak el soha.”
„Szerelmünkre alkony sosem borul,
egymásért létezünk, halhatatlanul.”
„Elkapom az arcod és a pillanat szeszélyét, minden mozdulatodat,
mint mély eget a mély tenger szíve, befogadlak, mint senki sohase,
hívlak, jössz, eldobsz, és várlak megint, és szeretlek a parancsod szerint.
Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok, néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát, aki nem kér semmit, csak néz és imád,
és nem akar lenni csak általad, csak az árnyéka annak, ami vagy.”
/Szabó Lőrinc/
„Gyantád vagyok, körülölellek
Önmagamba átemellek
mint a megdermedt kőben
az időben maradt ősbogarat őrzi
a ragyogó jáspis, vagy smaragd.”
/Ákos/
„Mese, hogy volt egy öregember, s egyszer hullt a hó,
de az apóka, s egy néni azt mondták: mégis talán mégis
mégis megvédik, ami megmaradt, hogy legyen úgy,
ahogy az élet kéri, ahogy senki nem érti, legyen mégis.
Lesz valaha egy új világ, mely megérti mi fájt,
mely arról szól, hogy volt két ember, ki ugyanarra várt.”
/Koltay Gergely/
„Te vagy a hab a fürdőben,
Libamáj vagy a hűtőben,
Te vagy a sóhaj a paplanon,
Jégvirágok az ablakon,
Te vagy a tavaszi áradás,
A vihar előtti villámlás,
A folyton nyüzsgő Oktogon,
Az összenézés szombaton.”
/Péterffy Bori/
„Szerelmes az elmúlásba
minden a világon,
engem csak te menthetsz meg.”
„Egy tökéletes kép volt, mikor láttam magamat a szemedben,
meg jó reggelt kívántam, édesen itt feküdtél mellettem.
És, amit fülembe súgtál, rávéstem egy padra,
Tökéletes pillanatot ezzel az örökkévalóságnak adva.”
/Children of Distance/
„Maradj mindig hű magadhoz,
maradj hű adott szavadhoz,
Álmaidhoz szerelmedhez, így juthatsz
igaz áldáshoz.
S hogy tűzhajú kedvesem lettél,
ne számold, hogy mennyit léptél.
Nem azt ünneplem mióta,
hanem azt, hogy megszülettél.”
"Mégiscsak van valami, amitől változik az ember. Attól, ha van valaki, aki olyannak szereti és fogadja el, amilyen."
"Soha nem leszek túl messze ahhoz, hogy érezzelek."
"Azt mondják, amikor meglátjuk életünk szerelmét, megáll az idő. Ez igaz.
De azt mondják, amikor ismét elindul, rettenetesen felgyorsul, hogy utolérje önmagát."
(Nagy hal című film)
"A káoszban keress egy kezet, melyet elérhetsz, megérinthetsz és megfoghatsz, keress öt ujjat, amelyben megbízhatsz és akkor egy pillanatra- de nem tovább, csak egy pillanatra- egy pillanatra rend lesz a káoszban, nyugalom lesz középpontja: két összefonódott kéz, aztán a kezek széthullanak, és többé nem látják egymást, és visszatér a káosz és rosszabb lesz, mint volt.
Megérinteni egy kezet a káoszban, ez a szerelem."
(Peter Marshall)
"Ne hagyd, hogy a szerelem elsuhanjon melletted,
s magával repítse az éjbe a szívedet.
Ne várd, hogy a dolgok majd csak megtörténnek,
Azok nyerhetnek csak, akik harcra kélnek."
(Meg Cabot)
"Azt szeretjük, aki az önkívülettel határos alaptalan pánik állapotba juttat el minket."
(K.Papp László)
"Létezik másfajta szeretet is, amitől elég erőt kapsz ahhoz, hogy több legyél és ne kevesebb, amitől úgy érzed, semmi sem lehetetlen."
"Magányos árnyék az éjben,
balsorsod börtönbe zárt.
Az éj engem küldött, hogy meglásd,
van, ki gondol rád."
(Az operaház fantomja)
"Ezen a falon, amit emelek,
a te neved a vakolat."
(Hiperkarma)
"Kócos kis romantika tejfogával a szívembe mar."
"Egy szép nyári este megismertelek,
Megláttalak és megszerettelek.
Csendben az úton jöttél énfelém,
és nem törént más,
csak fújt közben a szél."
"Menekülj, mert bűvös körbe zárlak,
Hogy rabságodban szerelmet tanulj."
(Ákos)
"Nem kellenek nagy szavak, hallom
minden sóhajod, elárul minden szívverés."
(Ákos)
"Egy mosolyba bújva még ma is az arcodra fagynék,
Veled álmodni könnyebb, mint egyedül ébren, vagy
bárki mással."
(Hiperkarma)
"Még engedem, hogy ár sodorja,
szél kavarja életem,
ameddig jó nekem,
de azt hiszem, most van itt a perc,
hogy fogd a két kezem,
az kell nekem,
mert, ha itt vagy velem,
a szívem megpihen."
(Demjén)
"Szeretőd és társad más nem is lehet,
Csak az, aki ismer és mégis szeretne hozzád érni,
Akit nem kell kétszer kérni, hogy segítsen élni."
(Ákos)
"A szerelemnek csodás az íze, de ne feledd:
ahhoz, hogy kaphass, adnod is kell, és
emlékezz arra is, hogy csak az szerethet,
aki ismeri és vállalja önmagát."
(Marc Lévy)
"Szende fényű szép szövetnek,
Mely egyetlen egy vigasz,
Szerelemnek, szeretetnek,
Holdvilága te vagy az."
(Arany)
"A szerelem, amely változik, ha eléri a változás szele, nem szerelem, mert a szerelem egy örök jel, mely háborgó viharokkal néz szembe, de meg nem remeg.
A szerelem nem az idő bolondja, és az ítéletnapig szilárdan kitart."
"A szerelem mindenható, képes újjáteremteni az embert."
(Dosztojevszkij)
"A szerelemre méltó férfi ritkán érkezik a szerelem órájában."
(Thomas Hardy)
"Ha szeretni akarsz, szeresd itt és most.
Szeresd!Mert senki nem tudja, mi történik a következő pillanatban."
(Tara Brand)
"Nem az állandó foglalkozás a hűség bizonyítéka,
hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom."
"A szerelem olyan, mint a szél, az ember sosem tudja, hogy honnan támad rá."
(Balsac)
"Az az igazi szerelem, amely mindig egyforma marad, akkor is, ha mindent megtagadnak neki."
(Goethe)
"Szeretnélek kibontani, s vigyázva összerakni újra,
aztán, ha van, lelkedbe bújva álmodni,
mint még sohasem."
(Szabó Lőrinc)
"Egy kapcsolat igazi próbája, hogy bár nem értünk egyet, nem engedjük el egymás kezét."
"A szerelem széppé teszi azt, amink van,
visszaadja, amit elvesztettünk,
sőt azzal is megajándékoz,
ami edig nem volt a miénk."
(Nicholas Chamfort)
"Szeretni úgy is, ha nem lát az ember,
Hogy érzései vigyék tova.
Bízva vakon, könnyes szemmel,
Mégha az érzés, néha ostoba.
Szeretni tegnap, ma és holnap,
Mindig, amikor csak tudunk.
Még ha az érzések végül el is fogynak,
Akkor is szeressünk, mert mi egymásért vagyunk."
"A szerelem megfoszt a gyermeki tündérvilágtól,
megismertet a mulandóság élményével, felnőtté tesz."
(Vörösmaty)
"Tudod olyan ritkán jön össze, hogy két ember igazán szeresse egymást. Vagy az egyik szerelmes és a másik elfogadja, vagy csak valami összetartja őket.
Fogadj meg tőlem egy tanácsot: ne okozz másoknak bánatot, meg szenvedést.
Ha szereted őt, úgy tedd, hogy ő is boldog legyen. Hisz olyan rövid ez az élet és annyira kevés jó dolog jut belőle, hogy azt a pici örömet el kell fogadnunk, ami néha jut."
"A szerelem gyönyörűséges virág, de meg lennie bennünk a kellő bátorságnak,
hogy iszonyatos szakadék szélén szedjük."
"Jól tudom, hogy a szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet kiszámíthatatlan, páratlan, irányíthatatlan is, és elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyűlölettel. Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd, és hogyha szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit. Nem kell ajándék vagy bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A szíved kell az én szívemért."
(Csillagpor című film)
"A szerelemben nincs nyugalom, mert az,
amit elértünk csak egy újabb kiindulópont
ahhoz, hogy még többre vágyódjunk."
(Marcel Proust)
"Amikor két ember a szíve mélyén egyesül,
képesek megtörni a bronz, vagy a vas erejét is.
Amikor pedig két ember szíve mélyén megérti egymást,
a nyelv, amelyen szólnak édes lesz, és lenyűgöző,
mint az orchideák illata."
"Azért szeretlek, mert veled kerestem,
A májuséj kárpitján csillagot,
Mely őszök őszén és dermedt telekben
Fiatal lánggal ott tovább ragyog."
"Mosolyod emléke biztos menedékem,
a várakozás kínzó, édes gyötrelmében.
A gondok vonásait drága arcodon,
forró tenyeremmel, majd elsimítom."
"Ragyogás és sötétség vagy nekem,
menny, pokol, őrjítő szerelem,
te vagy az egyetlen s a végtelen,
az ítélet és a kegyelem."
"Újságos ízével a vágynak,
Pirulón és reszketegen
Hajtom megérkezett, megérett
Drága öledbe a fejem."
"Akár éjjel, akár nappal,
Te vagy az igazi."
(C.Porter)
"Azt akarom tenni veled,
amit a tavasz a meggyfákkal..."
"Csillagot láttam a szemedben,
egy könnycsepp volt kibuggyanóban,
még rá is csodálkoztam hosszan,
és fájdalmasan megszerettem,
mert én okoztam."
"Áldott csodának
tükre a szemed,
mert engem nézett."
"Mindent szabad, csak fogd a kezem,
küzd át magad velem az életen."
"Olyan vagy, mint a remény.
Olyan, mint földnek a fény.
Ha rólam álmodsz, és így szólsz nekem,
Olyan lesz az életem.
Nem vagyok mindig se hűtlen, se szent,
Hangod megjavít, ha hallhatom.
Hiányzol nékem, mint égnek a csend,
Te légy éjszakám és nappalom."
(Lord)
"Most kell árts, vagy most kell érts,
Most kell gyűlölj, vagy most kell félts,
Törődj velem itt és most,
hogy el ne késs."
(Pokolgép: Itt és most)
"Két percig voltam válladra borulva,
azóta az élet, mintha álom volna.
Eszembe vagy, sohasem feledlek,
mert tiszta szívből, igazán szeretlek."
"Szeress
reszkess
keress új reményt
Bújj el
hallgass
lásd meg újra a fényt
Veszíts
válassz
minden út egy helyre visz
Vakulj
égj el
valaki csak benned hisz."
(Ákos)
"...szívembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire
szeretlek."
"Szeretni valakit, az több, mint erős érzés,
az ítélet és ígéret.
Máskülönben nem volna alapja az
ígéretnek,
hogy örökké fog tartani."
"Gyufát gyújtok és látom
lobogó hajd,
Az élet énnekem,
ameddig tart Te vagy.
És Te vagy a jövő, s az öröklét nekem,
Te egyetlen szépség,
édes egyetlenem."
"A gyepet nézem. Talán a gyepet.
Mozdul a fű. Szél vagy
zápot talán,
vagy egyszerűen az, hogy
létezel,
mozdítja meg itt és most
a világot."
(Pilinszki: Itt és most)
"A játszótársam, mondd
akarsz e lenni,
akarsz e mindig, mindig
játszani,
Akarsz e élni, élni
mindörökkön,
játékban élni,
mely valóra vált."
(Kosztolányi)
"A nap kihűl,
a föld kiszárad,
az ég üres lesz nélküled,
és én senki vagyok,
ha te nem vagy velem.
Annyira szeretlek!"
(Sütő András)
"A szerelemben nincsenek évek,
a szerelemben csak csókok vannak.
A szerelemben jajj a fösvénynek!
A szerelemben csak azok élnek,
kik szerelemből mindent odaadnak."
(Gyóni Géza)
"A szerelmes csillagot hordoz szemében:
annak nincs sötét, s homály,
bár bolyongjon éj felében
kedvesére rátalál."
(Vörösmarty)
"Belső zsebedbe bújva
lehetne élni szépen
dobogós boldogságban
halálig szívverésben."
(Szécsi Margit)
"KAROD FONJA NYAKAM KÖRÉ A SZÉL,
A NAPBAN CSÓKOD MESSZI TÜZE ÉL,
KÖZELEBB VAGY HOZZÁM MINDENKINÉL."
(Ákos)
"De élsz te, s égve hirdetik
Hatalmad csillagképeid,
Ez ősi, néma ábrák:
Akár az első angyalok,
Belőled jöttem és vagyok,
Ragadj magadba, járj át!"