MENÜ
Kerner Mariann - Idézet gyűjtemény
"Ébredj rá, hogy minden csak addig tart, amíg igazán jó.
A vég egy új, jobb jövő kezdete, nem pedig büntetés."

"Nem múlnak el ők,

kik szívünkben élnek,

hiába szállnak árnyak, álmok, évek."

(Juhász Gyula)

 

Csillag voltál, azt mondják, s nem vigyáztunk rád,
Egy lélegzetnyi boldogság: ennyi volt tán, ez volt az élet.

Homonyik Sándor


 

"Kezdetben azt gondoltam, hogy halálod

veszteség volt és pusztulás.

Csak most kezdek rádöbbeni,

hogy az életed ajándék volt,

s egyre erősödő szeretet maradt utána."

(Marjorie Pizer)

 

"S higyjétek el nekem,

hogy a halálban nincs veszteség,

hogy a halál csak egy újabb fordulat,

mert minden hangulat egy élet,

és minden élet egy hangulat."

(Wass Albert)


 

"Valaki végleg elment,

őrizd meg emlékét és el ne feledd,

így majd veled lesz mindig,

lelke szabadon száll,

vár a túlsó parton,

hol nincsen határ."

(Pokolgép)

 

Mint hó a földről, olvadunk.
Föld vagyunk csak, mit otthagyunk.

"Ez az, amibe nem lehet belenyugodni... hogy a legnemesebb gondolatok is megszűnnek a halállal."

 

"Hagyjuk a holtakra a halhatatlanság dicsőségét,

de az élőknek adjuk meg a szeretet halhatatlanságát."

"Állni fog a képzelet temploma,

egy kő leszel benne,

nem felejtünk el soha...."

 

"És a legtöbb ember kibírja,

Ha ki kell bírnia,

Ha egyszer szembe kell néznie

Az elviselhetetlennel."

"Az ég döntése ellen,

erőd bármily mérhetetlen,

gyarló ember nem győzhetsz soha!

Az élet folyamként hömpölyög tova,

messze kanyarog veszélyes szeszéllyel,

s nem kedvére vájja ki ágyát.

Nem is mert törvények útját állják,

kényszerítik folyni, hol erre, hol arra,

bánatmezőkön át napos domboldalra,

szigorú, de atyai kézzel.

Balga álmodó, te!

Akaratod véled erősebbnek,

mint a könyörtelen végzet."

"A csend beszél tovább,

helyettem ő mondja el.

A csend beszél tovább,

helyettem ő énekel.

Elbúcsúzom, de ott leszek,

ahol a szél zúg a nap nevet.

Elbúcsúzom, de itt marad

belőlem néhány pillanat.

Akkor is hallod a hangomat,

hogyha fáj, hogyha nem szabad.

Mindig itt vagy és ott leszek,

ahol a szél zúg, a nap nevet."

(Republic)

 

 

 

"Visszahoz egy régi perc,

megidéz egy fénykép,

míg csak élnem kell,

sose lesz máskép..

Ugyanaz a fájdalom,

ugyanaz az érzés

az a búcsúszó, amivel elmész.

 

Teli voltunk élettel,

szabad volt a szívünk,

és én úgy hittem,

sose kell félnünk.

Hova lett a boldogság?

Hova a sok álom?

És, ami nincsen már,

miért kell, hogy fájjon?"

(Cserháti)

 

 

"A HOLDBAN ÉL, A VÍZBEN ÉL,

A HALAK, FÜVEK KÖZÖTT,

S CSILLAGSZEMMEL NÉZDEGÉL

A FELLEGEK MÖGÖTT.

 

CSAK CSILLAG Ő,

CSAK LÁTOMÁS,

CSAK FÉNY A TENGEREN,

SUGÁR ARCÁT NEM LÁTJA MÁS,

DE FELLOBOG NEKEM."

 

"Valakinek meg kell halnia, hogy a többiek megbecsüljék az életet."

(Michael Cunningham)

 

"Képtelen voltam elfogadni az elmúlást. Mindig is lázadtam ellene. Értetlenül álltam az emberek halandósága előtt. Miért teremtett minket az Isten, ha egy óvatlanpillanatban elragad bennünket a földről? Hogy tudnánk halálfélelemben teljes életet élni?"

(Levy L. Smith)



 

 

 

 

 

 

"Mi a fájdalmasabb, egyedül meghalni, vagy gyötrődve látni, hogy veletek hal valaki, akit szerettek?"

(Darren Shan)


 

 

"A halál elveszi az élet ízét, ám az élet fontosabb, mint a halál."

Anne Rice)

 

"Van egy pont, egy legbensőbb pont, ahová már senki sem jöhet velünk. Ahogy a fogunk csakis nekünk fáj, ahogy lelki szenvedéseinket senki nem tudja átvenni, s ahogy a halál kapujában - bármiféle enyhítő segítséget kapunk innen is, onnan is, végső soron egyedül kell átlépnünk, úgy a legerősebb érzelmi forgószélben csakis önmagunkba tudunk megkapaszkodni!"

(Müller Péter)

 

 

"Ne jöjj el sírva síromig,

Nem fekszem itt, nem alszom itt;

Ezer fúvó szélben lakom…

Gyémánt vagyok fénylő havon.

Érő kalászon nyári napfény.

Szelíd esőcske őszi estén.

Síromnál sírva meg ne állj;

Nem vagyok ott, nincs is halál."

(Mary Elizabeth Frye)

 

 

"Hát meghalt. S minden egyéb maradt rendjében. Pedig úgy szeretném, ha valami nagy szög kiesett volna a világ küllőiből, hogy valami történt volna."

(Mikszáth)


"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél.
Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.

Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."

 

"Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka."

(Victor Hugo)

„Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod: - Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani...

Előtted az életem olyan volt, mint egy holdtalan éjszaka. Nagyon sötét, de volt néhány csillag - néhány fénypont. Okok az életre. És aztán keresztülsuhantál az égen, mint egy meteor. Hirtelen minden lángra lobbant, ragyogás töltötte be az eget, szépség. Amikor elmentél, amikor a meteor lezuhant, minden elsötétedett. Semmi sem változott, de szememet elvakította a fény, és nem láttam csillagokat többé, és már semminek sem volt értelme.”

 

„A szeretett lény életének végső pillanatai alkalmat kínálnak arra, hogy messzire, minden addiginál messzebb kísérjük az útján. Vajon hányan ragadják meg közülünk ezt az alkalmat?”

Marie de Hennezel

 

 

„Egy hangszer voltam Isten kezében, 
ki játszott rajtam néhány dallamot.
Aztán eldobott és elhagyott, 
de fölöttem ragyognak a csillagok.”

 

Juhász Gyula

„Nem az a baj, hogy kevés idő áll a rendelkezésünkre, hanem főképp az, hogy sokat elfecsérelünk abból, ami adatik.”

 

Lucius Annaeus Seneca

 

 

„Életedben sok rettenetes nap lesz, de a legrettentőbb az lesz, amikor elveszted édesanyádat. Mikor felnőtt leszel, sokat próbált, erős férfi, ezerszer rimánkodsz majd az éghez, hogy csak egyszer, egyetlenegyszer hallhatnád újra a hangját, láthatnád kitárt karját, és belevethetnéd magad zokogva, mint egy védtelen és kétségbeesett gyerek. Akkor majd eszedbe jut minden keserűség, amit okoztál neki, és boldogtalanul, lelkifurdalással sorolod majd magadban a vétkeidet.”

 

Edmondo De Amicis

 

 

„A halál nem a legnagyobb veszteség az életben. A legnagyobb veszteség, amikor bennünk hal meg valami.”

Norman Cousins

 

 

„Amikor valaki meghal, akkor nem az ő élete az, amelyik megállt abban a pillanatban.”

 

Jodi Lynn Picoult

 

„Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj,
Hidegen hagy az elhagyott táj,
Hogy eltemettük: róla nem tudunk,
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk.”

 

Reményik Sándor

 

„Nagyon nehéz megtartani az ígéreteket, és nem sírni, amikor valaki elmegy, aki mindennél kedvesebb... és nem várni ki az utolsó pillanatig, amíg elindulnak a vonatok. Utána úgyis mindég egyedül marad az ember a nagy, sötét, ködös életben.”

 

Wass Albert

 

„Az emberek inkább a visszaérkezésről álmodnak, nem pedig az elindulásról. (...) Te pedig egyszer visszajöhetsz majd. Ha ez csak egy fény felvillanása volt, mint amikor egy csillag felrobban, akkor, ha visszatérsz, nem találsz semmit. De láttál egy felvillanó fényt. És ez már megérte.”

 

Paulo Coelho

 

 

„Levetettem a gyászruhámat, a szívem örökké fekete kosztümben marad. Nevetek tréfás jeleneteken, a szám szegletében azonban örökké ott bujkál a szomorúság. Lehetek büszke édesanya nappal, éjszakánként mégis távoli bolygókra utazom. Életünk, életem már soha nem lehet olyan, amilyen volt. Felhőtlenül teljes.”

 

Gyura Barbara

 

„De most elmentél s mint golyót a fában
hagytad szívünkben minden szavadat,
s oly messze vagy tőlünk, túl a halálban,
hogy bennünk csak a borzalom maradt.”

 

Faludy György


„A mélybe csak tested merült el,
csak ő tűnt el a föld alatt,
de lényed lényege ezer felé
szóródva is köztünk maradt.”

 

Keszei István

 

 

 



 

Asztali nézet