A vég egy új, jobb jövő kezdete, nem pedig büntetés."
„Ilyen a világ: mindenki úgy beszél, mintha mindent tudna, és ha van merszed kérdezősködni, kiderül, hogy nem is tudnak semmit.”
„Rosszindulatú megjegyzésekbe még senki nem halt bele - egyszerűen hozzátartoznak az élethez, főleg, ha az ember sikeres valamiben.”
„A születés ideje, a halál ideje
az ültetés ideje, a szüret ideje
a gyilkolás ideje, a gyógyítás ideje
a rombolás ideje, az építés ideje
a sírás ideje, a nevetés ideje
a kiáltás ideje, a tánc ideje
a kődobás ideje, a kőgyűjtés ideje
az ölelés ideje, az elválás ideje
a keresés ideje, az elvesztés ideje
a megőrzés ideje, az eldobás ideje
a széttépés ideje, az összevarrás ideje
a szeretet ideje, a gyűlölet ideje
a háború ideje, a béke ideje.”
„Aki már veszített el olyasvalamit, amit elveszíthetetlennek gondolt (és velem ez már számtalanszor előfordult), az rájön, hogy valójában semmije sincs. És ha semmim sincs, akkor az időmet sem kell arra fecsérelnem, hogy vigyázzak a dolgaimra, amelyek valójában nem is az enyémek. Sokkal jobban teszem, ha úgy élek, mintha minden napom életem első - vagy utolsó - napja volna.”
„Az ember, akinek mindene megvan ahhoz, hogy jól érezze magát és boldog legyen, egyszerre a világ legnyomorultabb embere lesz. Miért? Mert nincs kivel beszélnie.”
„Az életem olyan, mint a hullámvasút - igen, az élet ejtőernyőzés, kockázatvállalás, esések és kelések sorozata, hegymászás, vágy, hogy fölérjünk a csúcsra, és csalódás és szenvedés, ha nem sikerül.
Mindannyian emberek vagyunk, bűnben fogantunk, bűnösek vagyunk, megijedünk, amikor a boldogság elérhető közelségbe kerül, és legszívesebben mindenkit megbüntetnénk a saját tehetetlenségünk, sérelmeink és boldogtalanságunk miatt. Megfizetni a bűneinkért és megbüntetni más bűnösöket - hát nem maga a gyönyörűség? Dehogynem.”
“Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál.” (Paulo Coelho)
“Amit meg kell tanulnunk, az mindig ott van a szemünk előtt, csak alázatosan és figyelmesen körül kell néznünk, hogy meglássuk mit akar tőlünk az Isten, és melyik a legjobb lépés amit a következő pillanatban tehetünk.”
(Paulo Coelho – A Zahír)
“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.”
(Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony)
“Abszolút szabadság nem létezik, helyette csak a választás szabadsága létezik, vagyis az, hogy magunk választjuk ki, mi mellett kötelezzük el magunkat.”
(Paulo Coelho: A Zahír)
“Miközben mosogatsz, imádkozz! Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie…”
(Paulo Coelho: A portobellói boszorkány)
“Van valamitek, amit nem adnátok oda? Mindent, amitek van, oda fogtok adni egy napon. Gyakran mondjátok: “Adnék, de csak az arra érdemesnek.” Kertetekben a fák nem mondják ezt, sem nyájatok a legelőn. Adnak, hogy élhessenek, mert a nem-adás elpusztít.”
(Paulo Coelho: A portobellói boszorkány)
“Néha vereséget szenvedünk. De a vereséget úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk miért harcoltunk.”
(Paulo Coelho)
"Csak egy mód létezik, ahogyan meg lehet tanulni valamit. Mégpedig cselekvéssel."
"Ha megpróbálunk jobbak lenni, mint amik vagyunk, akkor körülöttünk is minden jobbá válik."
"Minden, ami egyszer megtörténik, lehet, hogy soha többé nem történik meg újra. De minden, ami kétszer történik, bizonyosan megtörténik harmadszor is."
"Képzeld magad mindig a másik helyébe. Ha szűkösen érzed magad a bőrében, valószínűleg neki is szűk. A legboldogabb embereknek nem szükségszerűen van mindenből a legjobb: csak mindenből a legjobbat hozzák ki, amivel életük során találkoznak."
"A legjobb jövő az elfelejtett múlton alapszik. Nem élhetsz jól, ha előbb nem felejted el a múlt csődjeit és fájdalmait."
"Hallgasd a szívverésed, kövesd a gondolataidat, amiket nem tudsz irányítani, és uralkodj a kényszeren."
"Mindenki állandó rettegésben él. Nem vagy egyedül. Csak abban különbözöl a többiektől, hogy te már túl vagy a nehezén: bekövetkezett, amitől a legjobban féltél. Most már nincs mit veszítened. A többiek viszont továbbra is félelemben élnek."
"Aki könnyelműen ígérget, és aztán nem tudja teljesíteni az ígéreteit, tehetetlennek és sikertelennek érzi magát, s ugyanez történik azzal is, aki az ígéretekbe kapaszkodik."
"Próbálok beszélgetni veled, de te fáradt vagy,
aludjunk, majd holnap beszélgetünk!
Holnap viszont újabb feladatok vannak,
újabb munkanap, vacsorák,
alszunk és másnap beszélgetünk.
Ebből áll az életem: várom azt a napot,
amikor újra mellettem leszel, egészen addig,
amíg bele nem fáradok, és többé nem kérek semmit,
teremtek magamnak egy világot,
ahova elbújhatok, amikor szükségem van rá:
nem túlságosan távol, nehogy úgy tűnjön,
mintha független életem volna, de nem is túlságosan közel,
nehogy úgy tűnjön,
mintha be akarnék törni a te univerzumodba."
"Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni.
Hogy tanultad meg?
Nem tanultad meg: hiszel benne.
Hiszel benne, és szeretsz."
"A kéz sebei begyógyulnak, de a gyerek,
akit azért ütött meg az apja, mert elvesztett egy csatát,
életre szóló sebet kap."
"Eddig a pillanatig emberek milliói adták már fel.
Nem bosszankodnak, nem sírnak,
nem csinálnak semmit,
csak várják, hogy teljen az idő.
Elvesztették a reagálás képességét.
Te viszont szomorú vagy.
Ez azt jelzi, hogy még él a lelked."
"Megkérdezem, mi a küldetésem,
és a hang azt feleli, hogy az, ami minden embernek:
átitatni a világot az igaz szeretet energiájával."
"Nem hiszem, hogy megbotlottam és elestem.
Inkább úgy gondolom,
hogy megint ki kell állnom egy próbát,
ami megtanít a következő lépésre."
"Képes vagyok szeretni és tisztelni azt az embert, akit nem kedvelek."
"Az ajtók azért voltak zárva,
mert soha nem értettem meg,
hogy én vagyok az egyetlen személy,
aki kinyithatja őket."
"Megtanultam, hogy azok a források, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy valóra váltsuk álmainkat, bennünk vannak, csupán arra a napra várnak, amikor úgy döntünk, hogy felébredünk, és igényt támasztunk velünk született jogainkra."