Kerner Mariann - Idézet gyűjtemény

"Ébredj rá, hogy minden csak addig tart, amíg igazán jó.
A vég egy új, jobb jövő kezdete, nem pedig büntetés."

• 

 

 

 

 

„Bárcsak vissza tudnék menni az időben arra a napra, mikor először találkoztunk.. hogy aztán elsétálhassak.”

 

„Sokat hibáztam az életem során. Hagytam, hogy az emberek kihasználjanak, és elfogadtam a megérdemeltnél sokkal rosszabb dolgokat. Ám tanultam a rossz választásaimból, és annak ellenére, hogy van pár dolog, amit sosem kaphatok már vissza, és vannak emberek, akik már soha nem fognak bocsánatot kérni, legközelebb már okosabb leszek, és nem horgonyozok le olyan dolog mellett, ami kevesebb, mint amit megérdemlek.”

 

„Fogd meg erősen a saját kezedet, adj erőt magadnak, és éreztesd zaklatott, boldogtalan és félelmektől gyötört lelkeddel, hogy van egy igazi barátja: önmagad.”

„Az évek magukkal húznak, igaz, hogy közben zúznak, sebet ejtenek, de a hegek rengeteg emléket rejtenek. „

 

„Bár tudnám mit érzek. Bárcsak egyszerű lennék. Bárcsak ne bonyolítanám túl a gondolataimat, az érzéseimet. Csak húzom az időt, próbálom meggyőzni magam, de mégis hagyom, hogy sodorjon magával a másik élete. Állj! Hagyj repülni egy picit még... szabadon.”

„A fejemben a képek most visszaperegnek,hogy megvolt az oka, minden könnycseppnek…”

 

„Kölyökkoromban minden este egy bicikliért imádkoztam. Aztán rájöttem, hogy Isten nem így működik. Loptam magamnak egy biciklit, aztán kértem Istent, hogy bocsásson meg nekem.”

 

„Legkisebb gondomat is nagyobbra tartom annál, hogy ki mit mondott, vagy ki mit hallott rólam.”

 

„Haragudni olyan, mint ha mérget innánk és várnánk, hogy a másik meghaljon.”

„A világ teljesen üres, ha nincs benne szerelem, ha nincs, aki a nevedet kiáltsa, ha nincs, aki hazahívjon.”

 

„A legnagyobb konfliktus életünkben,ha az ember nem szeretheti azt akit szeretni akar...”

 

„

Mindig az maradok aki voltam, középső ujjam a magasba toltam.”

 

„Két dolgot nem bírtam elviselni világéletemben. Az egyik, hogy egyedül vagyok, a másik, hogy van valaki velem.”

„Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt. És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.”

 

„Mert lesz egy fiú, ki büszke gőzzel játszik veled, de szíve mélyén vergődve halálosan szeret.”

 

„Ne hagyd, hogy jelentéktelen dolgok elrejtsék benned a fényt… nekem te vagy a remény!”

 

„..kedvencem a lila libikóka ami elrepít egy másik dimenzióba…”

 

„Mikor a lelkem megtelik fájdalommal, akkor is mosolygok, mert így ezt a mosolyt látom visszatükröződni a körülöttem levő emberek arcán, s hamarosan már a lelkem is jobb kedvre derül.”

„Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak! Egyszerűen szeress és fontos leszel.”

 

 

"Szép foglalkozásod van!- mondta a kisgyermek az öreg hídépítőnek.Biztosan nagyon nehéz lehet hidakat építeni.

-Ha valaki megtanulta, akkor könnyű- mondta az öreg hídépítő.- Könnyű hidakat építeni vasból és acélból. Más hidakat építeni sokkal nehezebb...

-Milyen más hidakat?- kérdezte a kisgyermek.

-Hidakat építeni egyik embertől a másikhoz, a sötétségből a fénybe, a szomorúságból az örömbe. Hidakat szeretnék építeni a boldog jövőbe.

A kisgyermek azt mondta:

-Ez egy különleges dolog, amit teszel."

 

 

 

 

"Először, valamikor régen, boldog akartam lenni. Aztán tökéletes.

De nincs messze az idő, mikor az ember csak lenni akar, boldogtalanul éstökéletlenül is, lenni még egy kis ideig, mert süt a nap, vagy esik az eső."

(Márai Sándor)

 

 

 

 

"Kénytelen voltam színlelni
A mosolyt, a nevetést, életem minden napján.
A szívem nem törhet össze,
Mert már a kezdetnél sem volt ép egész."

 

 

"Mindentudó bőröm mindent megélt:

a nyár hevét, a tél havát,

a nappalt és az éjszakát.

Megértek én már mindent: életet-halált."

(Keszei I.)

 

"Az embernek csak az arcát lehet ismerni,

s az arca nem ő.

Ő az arca mögött van.

Láthatatlan."

„Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát.”

/Len Wein/

 

 

„Ne tekints hátra, ne vájkálj a múltban, mert ami elmúlt, elmúlt. És ne aggodalmaskodj a jövő miatt, mert az messze van.

Élj a jelenben és tedd olyanná, hogy érdemes legyen visszaemlékezni rá.”

 

„Szívem két tégla, lelkem három. Ha megbántasz, mind az ötöt hozzád vágom!”

 

„Ha egy férfi megérint a szavaival, akkor a keze sincs már messze.”

 

„Egy mondás szerint, onnan tudhatod, hogy fontos dolog történt az életedben, hogy utána már nem tudsz úgy élni, mint azelőtt. Kaptál valakit, vagy éppen elveszítetted, nagyon megbántottak, vagy te tetted, aztán pár pillanatra kívülről láthatod az életed. Érzed, valami végérvényesen megváltozott. Mélységeid kékje, magasságaid zöldje egymásra borul a távolból, apró pontok az emberek. Aztán belekortyolsz a kávédba, vissz*repülsz a földi reggeledbe. Érzed a szemetelő esőt, de ma valahogy még ennek is örülsz. Mert változol.”

 

„Lehet, hogy neki nem vagyok elég jó, de talán valaki másnak így vagyok tökéletes.”

 

„Mosolygó nézés, jól nevelt arc, mögötte fájjon, akármilyen harc...”

 

„Harapásnyomok vannak a szívemen.”

 

„Hogy értsd, egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell. Hogy lásd, egy napod mennyit ér, néha látnod kell, az élet hogyan fogy el.”

 

„Az életben a hercegnők nem a toronyba zárva élnek, hanem a világban, szabadon.”

Uralod, ha elengeded! Eléred, ha nem kergeted! Tiéd, ha már nem akarod! Megtalál, ha nem kutatod!”

 

„Milliók vágynak halhatatlanságra, de fogalmuk sincs, mit kezdjenek magukkal egy esős vasárnapon.”

 

„Én-én vagyok. Se több, se kevesebb.. őrült, esőben mezítláb táncolós, felhők felett repülős, mindent és mindenkit szeretős, szeretni:bátor lélek vagyok. Nem bírálok és ítélkezem, elfogadom, hogy olyan vagy amilyen, mert Te Te vagy. Örömet lelek minden szépben, elolvadok a zenében, hol izzó lávaként, hol hunyorgó parázsként. Fákat ölelgetek, állatokat szeretgetek, csodálok mindent mi él vagy élt. Téged is. Mert mersz ember lenni, vagy azért, mert nem. Mert mersz szeretni, vagy azért mert nem. Engem kevesen értenek. De aki igen, az talán már érti mit jelent szeretni...”

„Hogy rágalmazni, rúgni, lecsukni, szidni, verni  tudtak, de megalázni nem tudott soha senki, hogy bár tévedtem sokszor, de helytálltam a bajban, s nem élt e földön ember, kinek én talpat nyaltam.”

 

„Minden egyszerűbb volna, ha ugyanabból az anyagból lennénk, mint az álmaink.”

„Először megtanítottak járni és beszélni, aztán azt mondták, hogy üljek le, és maradjak csendben..”

 

„Az a felnőtt ember,- aki tudja, hogy védtelen, sem istenre, sem emberre nem számíthat, csak önmagára,- aki tudja, hogy az élet minden fontos helyzetében egyedül van, születésében és halálában- aki megértette, hogy csak az egyedüli magány vagy a társas magány között választhat,- aki tudja, hogy a bűneit mindhalálig cipelnie kell, nem rakhatja át senki más vállára,- aki mindezt lázadozás nélkül elfogadja,- s aki mégsem rémül meg, és csak azért is mer játszani a világgal és önmagával.”

„Az ember akkor öreg, ha mosolyog azon, amin valaha nevetett.”

 

„Meg kell tanulni, hogy amire nem törsz, azt elhozzák és utolér, ami vagy aki neked nem olyan fontos, annak számára te egyszerre fontos és becses leszel, a nő, akihez hideg vagy, szemeit forgatja feléd, a pénz, mely után nem hajolsz le, egy napon bekéredzkedik életedbe... Igen, az élet egészen olyan, mint a rossz regényekben. De kissé olyan is, mint a jó regényekben. (...) Akkor észreveszed, hogy a nő, akit szeretsz, fütyül reád, hiába bűvölöd hidegséggel, a pénz, melyért megdolgoztál, bírói és ügyvédi erőlködés árán sem tér meg hozzád, a siker, mely után nem nyúltál, de megérdemelnéd, gőgösen elhajt melletted, ölében valamilyen ringyóval. Ilyenkor pislogsz, nem érted. Nehéz ez.”

„Engem nem tanított Isten arra, hogyan kell feladni...”

 

„Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.”

 

„Eljön egy pillanat az életedben, amikor rájössz, hogy ki az, aki igazán számít; hogy ki az, aki sosem számított; ki az, aki többé nem fog és ki az, aki mindig is számítani fog.. ezért ne aggódj azok miatt, akik már a múltad részei: megvan az oka annak, hogy a jövődben ők miért nem szerepelnek.”

„Megállni egyszer már én is szeretnék. Volna egy otthon hol nem vagyok vendég. Csendes kis szobában valaki várna. Boldogan szeretne, szívébe zárna...”

„Egyetlen pillanat alatt el lehet jutni a gyermekkorból az érett felnőtt korig, mindössze azt kell felismerned, hogy más emberek érzései éppoly fontosak, mint a sajátjaid.”

 

„Csak annak nyújtok kezet, aki nem fogja le,a barátság is, ha kötelező, nekem nem kell semmire,hozzád vagyok kötve, amíg jó, jó veled,de sose ölelj csak azért, hogy nehogy elmenjek.”

 

„... Úgy kell szeretned, mintha sosem bántanának, úgy kell táncolnod, mintha senki sem figyelne, Szívedből kell jönnie, ha azt akarod, hogy jó legyen.”

„Onnan fogod tudni, hogy jól vagy, ha nem találsz senkit, akinek a helyébe lennél, és bármibe kerül, vagy akármi fáj, tudod, hogy élni lehet is, nem csak muszáj.”

 

„Ha majd minden jó lesz és visszatekintek a múltba, meglesem a boldog pillanatokat, s átélem őket újra...”

 

„Ki mondja meg, vajon meddig lehet, hogy minden nap mindenhol erős legyek? A csönd volna jó. Kicsit könnyebb napok, ne kérdezz semmit, ha látod hogy fáradt vagyok.”

 

„Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?... Hogy hiányzik - nem is a szeretet - hanem a jóság. Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?... Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán. Egy jó szó, egy jó tett - és szinte megszédülsz... Érezted már?”

„...az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.”

 

„Vicces dolog felnőni, mert váratlanul tör rá az emberre, egyszer csak azon kapod magad, hogy egy másik ember vagy.”

 

„Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a borosasztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket.”

„Az életben a legszebb dolog, ha önmagunkért szeretnek. Pontosabban, hogy szeretnek minket, annak ellenére, h önmagunk vagyunk.”

 

„Az ember egy napon rádöbben arra,hogy az életben igazán semmi sem fontos.Sem a pénz, sem a hatalom, sem az előrejutás, csak az hogy valaki szeresse őt igazán.”

 

„Hagyd, hogy jöjjön ami jön. Menjen ami megy. És figyeld meg azt, ami marad!,”

 

„Az élet arról szól, hogy bízz az érzéseidben. Kockáztass! Merj önmagad lenni! Tanulj a múltból! Becsüld meg az emlékeket, és vedd észre ; az élet mindig megy tovább.”

 

„Mindenhez van jogom, hát játszom. Föntről gyereknek, lentről embernek látszom.”

„Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig.”

 

 

„Csendes tengert játszunk.. én vagyok a hajó! Csak a vihar jönne már... az lenne a jó...”

 

„Díszíts fel! Akassz rám időt, mosolyt, érintést. Szeretnék végre ünnepelni. Ülj mellém szótlanul. Vigyázzunk egymásra - én tudom, hogy nagyon törékeny vagyok!”

 

„Emlékszem, egyszer elképzeltem milyen lesz az életem. Milyen lennék én? Mindenféle tulajdonságokat képzeltem. Erős, pozitív tulajdonságokat, amiket mások felé sugárzok. De ahogy az idő telt, kiderült, hogy alig néhány jó tulajdonságom akad... és az összes lehetőség közül, az összes ember közül aki lehettem volna, egyre több lett semmivé. Minden évben kevesebb és kevesebb maradt, míg végül csupán egyel kellett beérnem, önmagammal. Mert ez vagyok én.”

 

 

„Életed csodálatos napja lesz, amikor rájössz, hogy megismételhetetlenül egyedi lény vagy e világban. Nincs ebben semmi különös. Sajátos céllal léptél- ne hagyd, hogy bárki mindezt mással magyarázza, el ne hidd, hogy e cél csupán illúzió…! Azért formálódtál önmagaddá, mert pontosan így tudod megtenni, amire hivatott vagy. Ne hidd, hogy nincs mit adnod a világnak! A lét apró mozaikdarabjai között ott vár rád is az egyetlen hely, melyet csak te tölthetsz meg színeiddel.”

/Leo Buscaglia/

 

„Nevess gyakran és sokat,

nyerd el a bölcsek tiszteletét,

s a gyermekek ragaszkodását,

birtokold őszinte kritikusok megbecsülését,

kerüld hamis barátok árulását,

szeresd a szépet, és találd meg a legjobbat másban,

megjobbítva hagyd el a világot,

egészséges gyermeket, vagy anyagi javakat hagyj bár magad után,

de mindig tudd, az élet könnyebb lett,

pusztán mert éltél itt e földön.”

/Ralph Waldo Emerson/

 

 

„Első felnőtt tettem, hogy megtanulom

önmagam feltétel nélkül szeretni,

s akkor nem érhet semmi baj,

hozzon bármit a jövő.”

 

„…szemem csillogása

és szívem büszkesége…

a bátorság erőt,

a szeretet életet lehel belém…

s lelkesedésem-

a legszebb erények, miket kaptam én.”

 

„SOK SEBET HORDOZOK, DE HORDOZOK MAGAMBAN OLYAN PILLANATOKAT IS, MELYEK SOHA NEM TÖRTÉNTEK VOLNA MEG, HA NEM MERÉSZKEDEK TÚL A HATÁROKON.”

/Coelho/

 

„Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett, zamatos, kívánatos, édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feled: lesznek emberek, akik nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki, akit kedvelsz, nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd, ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, ha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek, akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen, hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint szilva lenni.”

 

„A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valóban vagyunk.”

(Arthur Golden)

 

Az én tengeremen csak egy hajó van,

és ott úszik, a víz bárhogy is dobálja,

és, ha nagy ritkán csendesség van,

azt mondja, az az ő boldogsága."

 

"Légy, aki vagy,

Az, aki voltál,

Aki szerettél volna lenni.

 

Tedd, amit lehet,

Ha nem tetted,

Amit lehetett volna tenni."

(Republic)

 

"Én is ugyanúgy hagyom magam mögött

Mindig a tegnapom,

És hogy hogyan élem meg a perceket,

Az dönti majd el holnapom."

(Kowalskí meg a Vega)

 

"Reggelizz, ne háborúzz,

igyál teát, vagy narancsdzsúzt,

Egyél kiflit, vagy kalácsot,

Ezzel váltsd meg a világot!"

 

 

"Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal,

Tele félelemmel, ja, hatalmas falakkal.

Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem,

Nevem alá pedig e pár kósza sort vésettem:

Születtem nyolcvan, éltem halálomig,

De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik."

(Children of Distance)

 

"A világot megváltani nem tudom,

De nem hagyom, hogy a világ

változtasson rajtam."

(Ossian)

 

"Azért vagy itt, hogy mindent láss,

Hogy értsd a szót, olvasd az írást.

Azért vagy itt, hogy mindent megtanulj,

Hogy az égbe szállj, nehogy a porba hullj."

(Ákos)

 

"Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk,

nem baj, hogyha fáj, nem baj, hogyha fáj.

Arra születtünk, tiszta legyen még a szívünk,

s játsszunk még tovább, játsszunk még tovább."

(LGT)

 

"Döntened kell, mi a fontosabb,

megnyisd, vagy őrizd önmagad.

Csak félig él, aki nem szabad,

a rabok szíve megszakad."

(Ákos)

 

"Arra születtem, hogy kisgyermek legyek,s

anyám mellett, lassan játsszam az életet.

Arra születtem, hogy felnőtt is legyek, s

megértsem a szóból azt, amit lehet.

S végül arra jöttem én a világra, hogy

elhiggyem azt, hogy nem vagyok hiába."

(LGT)

 

 

„Mikor lehullt a rózsa utolsó szirma is, ezt mondta: Látjátok a tüskéim? Még mindig rózsa vagyok...”

 

„Ha rád talál egy újabb érzelem,
Ha szerelem jön egy fénylő éjjelen,
Ha rájössz majd, hogy visszatért a fény,
Boldog leszel és érzed van miért.”

 

„Ha elesel, kelj fel gondolj arra hány ember esett már el miközben megpróbált felborítani téged.”

„Szorít a cipő. Megyek benne, taposom é”s azt kérdezem magamtól, ez a régi cipő miért törte fel MOST a lábam? MOST, amikor pontosan tudja, hogy amúgy is nehéz a járás. Talán elérek egy olyan útkereszteződésig, ahol tudok majd választani. Tovább hordom a cipőt vagy fájó szívvel, de beteszem a kukába. Egyenlőre egy helyben állok.”

 

„Nem látszatot akarok, hanem valóságot. Nem ellenségeket akarok, hanem barátokat. Nem győzni akarok, hanem jól választani. És a legfontosabb: nem akarok, hanem szeretnék.”

 

„Lehetnék bajnok a tapsviharban
És boldog lennék hogy ezt akartam
De sohasem tudtam hogy mi lesz belőlem
Nekem nem ez számít csak ne vedd el tőlem.”

 

„A megbocsátásnál nincs édesebb bosszú.”

 

„Amikor az élet leüt téged a térdeidre, emlékezz hogy a tökéletes helyzetben vagy hogy imádkozni tudj.”

 

„Kaktusznak lenni könnyű. Nyers erővel ellökni magadtól mindenkit, vastag falakat felhúzni könnyű. De odaadni azt ami Vagy, kinyílni a világra és megélni a saját teljességedet, vállalni azt, hogy Rád taposhatnak... nos, ehhez kell az erő.”

 

„Nem vagyok gyenge,nem vagyok bátor,nem vagyok sehol,de lehetnék bárhol,nem vagyok erős,nem vagyok gyáva,nem hallgatok soha mások szavára,nem vagyok minden nem vagyok semmi,nem tudom,mikor és mit kéne tenni.”

 

„Lenéz engem valaki? Az ő dolga! Az én dolgom, hogy ne tegyek és ne mondjak semmit, ami lenézést érdemelne. Gyűlöl valaki? Az ő dolga! Az enyém az, hogy türelmes és jólelkű legyek mindenkivel szemben, s még a gyűlölködő tévedésére is készségesen mutassak rá – nem fölényeskedően, nem hánytorgatva fel, hogy ez nekem türelempróba, hanem őszintén, jóságosan…”

„Isten megteremtette az embert és kezet adott neki.
Kezet adott arra, hogy építsen, de az ember megtanult rombolni.
Kezet adott arra, hogy simogasson, de az ember megtanult ütni.
Kezet adott arra, hogy imádkozzon, és ő megtanult átkozni."
És a te kezed?”

 

„Aki nem mutogatja magát - ragyogni kezd. Aki nem dicsekszik - sikeres lesz. Aki nem követel tiszteletet, azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni.”

 

„Szeretni csodálatos dolog. Függeni egy másik embertől önmagad elpusztítása…”

 

„Azt akarom, hogy olyan lányként emlékezzetek rám aki mindig mosolygott, akkor is ha összetörték a szívét.”

 

„Választhatok, hogy minek tekintem magam: a világ áldozatának, vagy egy kalandornőnek, aki kincset keres. Az egész csak nézőpont kérdése.”

 

„Ha meg akarom találni az igaz szerelmet, először is magamat kell megtalálnom.”

 

„Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája.”

 

„Azt akarom, hogy nézz, de azt is akarom, hogy erről ne tudjak.”

„Az életem olyan, mint a hullámvasút - igen, az élet ejtőernyőzés, kockázatvállalás, esések és kelések sorozata, hegymászás, vágy, hogy fölérjünk a csúcsra, és csalódás és szenvedés, ha nem sikerül.

„A világ csak akkor válik valódivá, amikor az ember megtanul szeretni - egészen addig csak hisszük, hogy tudjuk, mi a szerelem, de nincs bátorságunk szembenézni igazi valójával.”

 

“Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez, amit csinál.” (Paulo Coelho)

 

"El kell, hogy bírjuk terheinket,

vagy elvesznek szép perceink,

és mindig mennünk kell tovább,

egy életen és a sorson át."

 

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet elkerüli, hogy fájdalmat okozzon."

(Szent János)

 

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeláldozás között.

És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal...

És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó...

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget; a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével...

És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...

Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér...

Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...

És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz...

hogy valóban erős vagy...és valóban értékes."

 

"TALÁN EL KELL ENGEDNED AZT AKI VOLTÁL, HOGY AZZÁ VÁLJ, AKIVÉ LESZEL."

"Amikor kicsi vagy, az éjszakák rémisztőek, mert szörnyek rejtőznek az ágy alatt.

Amikor idősebb leszel, a szörnyek másmilyenek...

Önbizalomhiány...Magányosság...Megbánás...

Habár öregebb és bölcsebb vagy, még mindig félsz a sötétségtől."

 

"Amikor fiatal vagy, néha úgy érzed semmi se bánthat. Mintha sebezhetetlen lennél. Az egész életed előtted áll és nagy terveid vannak. Nagy tervek. Hogy megtalálod a tökéletes párt, aki kiegészít téged. De, ahogy öregszel, rájössz, hogy ez nem is olyan könnyű, és csak az életed végén jössz rá, hogy azok a tervek, csak egyszerű tervek voltak. A végén, amikor visszafelé tekintesz, ahelyett, hogy előre figyelnél, hinni akarsz benne, hogy megtetted a legtöbbet, amit csak tudtál életed során. Hinni akarsz benne, hogy valami jót hagysz hátra magad mögött, és hogy mindaz lényeges maradjon."

 

"ÁLDOTTAK AZOK A SZÍVEK, AMELYEK KÉPESEK MEGHAJOLNI.

AZOK SOSEM TÖRNEK MEG."

 

 

"Az igazság még mindig örökérvényű.

Higgy benne még akkor is, ha kemény és rideg,

És fájdalmasabb, mint az te valaha elképzelted,

És akkor is, ha az igazság kegyetlenebb bármely hazugságnál."

 

"Egy ember jellemét úgy ismerheted meg a legjobban, ha megnézed, hogy viselkedik azokkal, akiktől nem akar semmit."

 

"DÖNTÉSEDET SAJÁT LELKEDDEL EL KELL FOGADNOD.

EGY KETTÉHASADT BIRODALOM NEM KÉPES MEGVÉDENI MAGÁT A TÁMADÁSOKTÓL."

 

"Akkor lehetsz boldog, ha rájössz, hogy a ragaszkodásod tárgya nélkül is az lehetsz.

A függetlenség a boldogság igazi megtapasztalása."

"A fájdalom ajándék, mert tudod, hogy élsz."

 

"Könnyebben haladsz, ha nem viszel semmi feleslegeset magaddal, és ha független vagy szívedben mindenkitől."

(Szent-Gály Kata)

 

"Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul, és esetleg meg is szakad.

Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek.

Gondosan csomagold be hobbykba és apró élvezetekbe, kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába, vagy koporsójába.

És abban a ládikában a szíved el kezd változni.

Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz."

 

"Ne tedd tönkre azt amid van, arra vágyván, amid nincsen."

 

"Mindennap tegyünk valamit, ami nincs ínyünkre, csak azért, hogy megtanuljunk tűrni és kemények tudjunk maradni önmagunkhoz."

 

"Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is.

Sem kicsordulni, sem elsivárulni.

Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.

Sem szónokolni, sem elnémulni.

Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.

Nem hivalkodni és nem tetszelegni.

Sem az élest kést, sem a cserepet nem kíméli az idő.

Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.

Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.

Az úton járni, majd végig menni, a nagyságot erénnyel, nem szerencsével mérni.

Egyszerűen boldognak lenni- dísz, ragyogás, külcsín nélkül."

 

"Sokszor megijedek attól, hogy másnak gondolsz, mint amilyen vagyok. Próbálok magam lenni, amilyen a valóságban. A gondolataim, amiket küldök feléd, azok az én gondolataim, de ezek a vasárnapi gondolataim, ami nem baj, de azt akarom, hogy tudd, nem ilyen a hétköznapom. Nem akarlak becsapni, nem akarok másnak látszani. Félek attól, ha egyszer megismersz, ha egyszer valóban megismersz, úgy járnék, mint a leány, aki mindig gyönyörű, s csak az első reggel derül ki róla, hogy a bőre nem hibátlan, nem selymes, a színe se rózsaszín.

Nem szeretném, ha egyszer megismernél, és az arcodon az látnám, szebbet, jobbat vártál."

 

"Nem számít mi történik, még, ha valami borzalmas is...el kell fogadnod.

Ne hibáztass érte másokat...vedd úgy, hogy ez is te vagy.

Még, ha úgy is érzed, hogy elbuktál, vagy vesztettél, fogadd el, mint saját éned egy részét.

Az ember értéke nem abban rejlik, hogy győz e vagy veszít."

 

"Az igazi áldás gyakran fájdalom,

veszteség és csalódás képében jelenik meg,

de ha győzzük kivárni,

hamar megmutatkozik tényleges alakjában is."

(Yoseph Addison)

 

"Nem tudom mi a sorsod, de egy dolgot

tudok, csak azok lesznek igazán boldogok,

akik keresték és megtalálták hogyan

lehet másokat szolgálni."

(Albert Schweitzer)

 

"Hiába fürösztöd önmagad,

csak másban moshatod meg arcodat.

Légy egy fűszál, egy pici él,

s nagyobb leszel a világ tengelyénél."

"AMIT ÉN KERESEK, AZ VALAMI OLYAN ÁLLAPO T, MELYNÉL NINCS TÖBB.

AZÉRT TARTÓS ÉS AZÉRT MARADANDÓ, MERT INNEN VÉGRE MÁR NEM KELL TOVÁBBMENNI."

(Müller Péter)

 

" A hitet másoktól szereztem,

mint égig érő ablakot,

akik látták magukat bennem,

azoknak én csillag vagyok.

Én viszont nekik

köszönhetem

az egész égboltozatot."

(Gyurkovics Tibor: Hála)

 

"Az embernek nem kell mindig jól járnia! Nem kell minden helyzetből nyertesen kikerülnie! Aki ezt a kényszert el tudja engedni, az belsőleg nagyon szabad lesz.

Azu élet hosszú, bele kell, hogy férjenek a vereségek, összeomlások, újrakezdések is.

És ezek során új aspektusai nyílnak meg a dolgoknak, olyanok, amelyeket csak alulnézetből lehet látni."

(Márai)

 

"Igazából az élet sosem lesz tiszta szivárvány,

de meg kell próbálni színt vinni bele!

Nem hamis, felszínes és ostoba tarkaságot,

hanem értéket, olyasmit, ami már eredendően benne van.

Mint a fák zöldje, az ég kékje,

a nevetés pirossága, a madarak aranysárga éneke."

"Jöttömben csendes diadal van,

sebet hűsít fényes nyugalmam...

... s mibe naponként

belehaltam,

attól leszek pusztíthatatlan,

szelíden győzök,

mint a szél."

(Váci Mihály)

 

"Eljön egy pont az életünkben, amikor hivatalosan felnőtté válunk. Elég idősek leszünk, hogy szavazzunk, igyunk és más felnőttes dolgokban vegyünk részt. Hirtelen elvárják, hogy felelősségteljesek legyünk. Komolyak, felnőttek. Megnövünk, megöregszünk, de felnövünk-e valaha is? Valahogy felnövünk, családunk lesz, férjhez megyünk, elválunk, de többnyire ugyanazok a problémáink, mint tizenöt évesen. Mindegy, mennyit növünk vagy öregszünk, akkor is örökké botladozunk, örökké keresgélünk."

 

"Mindig van még valamennyi út előtted,
És nem az a fontos, hogy mennyi áll már mögötted,
Csak kapaszkodj feljebb, folyton magasabbra,
A céljaidat tedd, tedd egyre távolabbra!"

 

“Amit meg kell tanulnunk, az mindig ott van a szemünk előtt, csak alázatosan és figyelmesen körül kell néznünk, hogy meglássuk mit akar tőlünk az Isten, és melyik a legjobb lépés amit a következő pillanatban tehetünk.”
(Paulo Coelho – A Zahír)

 

“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és  nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.”

(Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony)

 

“Abszolút szabadság nem létezik, helyette csak a választás szabadsága létezik, vagyis az, hogy magunk választjuk ki, mi mellett kötelezzük el magunkat.”
(Paulo Coelho: A Zahír)

 

“Miközben mosogatsz, imádkozz! Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie…”
(Paulo Coelho: A portobellói boszorkány)

 

“Van valamitek, amit nem adnátok oda? Mindent, amitek van, oda fogtok adni egy napon. Gyakran mondjátok: “Adnék, de csak az arra érdemesnek.” Kertetekben a fák nem mondják ezt, sem nyájatok a legelőn. Adnak, hogy élhessenek, mert a nem-adás elpusztít.”

(Paulo Coelho: A portobellói boszorkány)

 

“Néha vereséget szenvedünk. De a vereséget úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk miért harcoltunk.”

(Paulo Coelho)

 

„Nagyot dobbant a szívem, de nem akartam hinni neki. Már úgy éreztem, hogy megszabadultam mindentől, visszatérhetek a világba, és újra részt vehetek benne. Túl vagyok a nehezén - bár még hiányzik.”

 

 

"Csak egy mód létezik, ahogyan meg lehet tanulni valamit. Mégpedig cselekvéssel."

 

"Ha megpróbálunk jobbak lenni, mint amik vagyunk, akkor körülöttünk is minden jobbá válik."

 

„Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni.
Hogy tanultad meg?
Nem tanultad meg: hiszel benne.
Hiszel benne, és szeretsz.”

 

 

 

 

 

 

„Soha senkinek se engedd,
Hogy megnyirbálja
Arany álmaid ezüst szárnyait.”

 

 

 

 

 

 

 

„Minden bánatom
Egy tisztító erő.
Ma könny, ma fájdalom,
De lesz még szép idő.”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Ne a sebeidet nyalogasd! A sebek csak azt jelentik, hogy harcba szálltál.

Nyomás alatt készül a gyémánt.”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

„Sikerült megértenem, hogy nyitottnak kell lenni a változásra. Jobbat érdemlünk annál, mintsem azért maradjunk együtt, mert félünk attól, mi lesz velünk, ha elválunk.”

 

„Az ujjlenyomatunk minden életen ottmarad, melyet megérintettünk.”

 

 

„Egyformának lenni mindenkihez:
Emberfeletti nagy szív kell ehhez.

Én a szívemet szétszakítottam,
Ahány darabja, annyifele van.

Pár rongydarab jutott mindenkinek, -
És nem jutott az egész senkinek.”

Reményik Sándor

„A lelkünk és csakis a lelkünk az, ami leláncol vagy felszabadít bennünket.”

 

„Mindannyian saját sorsunk kovácsai vagyunk. Gondolataink körülményeket vonzanak és teremtenek. Ahogyan mi változunk, úgy változnak a körülményeink is... Amíg nem tanuljuk meg a leckéket az eladósodásról, a munkáról, a partnereinkről, addig vagy ugyanannál a leckénél ragadunk le, vagy ugyanazokat a leckéket kapjuk különböző csomagolásban. Ilyen az élet!”

 

„Az embernek az elméje az utolsó menedéke.”

 

 

 

„Mostanában annyi ajtó csukódik be mögöttem... És én néha szeretném, ha ez egy kicsit lassabban menne. Visszamenni nem akarok, hiszen az ajtók csakugyan bezáródnak, és az ember nem is mehetne vissza. És én csakugyan a magam útján akarok továbbmenni. De hát néha kifulladok egy kicsit, és olyankor szeretném azt mondani, hogy - állj... csak egy pillanatra... csak egy percre állítsuk meg, kérem, a világot... csak addig, míg hozzászokom egy kissé, hogy ott legyek, ahol vagyok.”

 

„Ahhoz hogy szeretni tudjunk, késznek kell lennünk elfogadni a magányt, a sajátunkat és a másikét. Szeretni azt jelenti, hogy azt mondjuk valakinek: igen, szeretlek olyannak, amilyen vagy. Még ha nem is felelsz meg álmaimnak és reményeimnek, nagyobb örömet jelent az, hogy létezel, mint az álmaim.”

André Comte-Sponville

 

„Lejátszani csak azt a kottát tudod, melyet magaddal hoztál. Sok mindent variálhatsz. Elronthatod. Rosszul játszhatod. Szépen játszhatod. Rögtönözhetsz. Szólamokat megváltoztathatsz benne; oda is vághatod a hegedűdet, hogy darabokra törjön, (...) - de a Nagy Kottádtól nem térhetsz el lényegesen. Elronthatod az életedet, és kihozhatsz belőle gyönyörűséget is: de akár csúnyán, akár szépen, sőt csodálatosan játszod: a TE DALOD SZÓL!”

Müller Péter

 

„Egy hídon akkor kelünk át, mikor elérkezünk hozzá, azután felégetjük magunk után. Semmi sem jelzi, hogy ott jártunk, csak a füst szagának emléke és azé, hogy könnybe lábad a szemünk.”

 

 

„Azt hiszem, a bánat volt mindig a legsúlyosabb betegségem. Néha azt gondolom, ha valami nagy boldogság érne, még meggyógyulhatnék.”

 

 

„Mond ki, amit érzel, csináld, amit szeretsz, tökéletes nem, de igazi még lehetsz...”

 

„Ha holnap a szemedbe süt a nap és épp bosszankodva, felvennéd a napszemüveged, egy pillanatra csukd be a szemed, és élvezd!”

 

 

„Mielőtt megszólalsz, gondold végig, szebb-e, mint a csend, amit megtörsz vele...”

 

„Ha valakiért küzdöttél már életedben... megtudod mi is az az igazi érzelem...”

 

 

 

„Aki nem tud küzdeni, ne akarjon velem játszani.”

 

„Ha majd eljön az az idő, hogy én irányítom a saját életemet,a saját gondolataim és terveim alapján úgy, ahogy én akarom, akkor majd valószínűleg elüt egy villamos. Addig meg szemtelenül beleröhögök az élet pofájába. „