MENÜ
Kerner Mariann - Idézet gyűjtemény
"Ébredj rá, hogy minden csak addig tart, amíg igazán jó.
A vég egy új, jobb jövő kezdete, nem pedig büntetés."

 

"Nem kínálhatsz fel nagyobb csodát, mint a szerelem. Semmi nincs, amire elcserélhető. Szeretem őt, s amióta ez megtörtént velem, többé nem vagyok önmagam, akként nem, mint eddig. Sebezhetőbb lettem, s a szerelem természetéből adódik, hogy megsebezhet ő is: egy figyelmetlen szó vagy mozdulat fájdalmat okozhat, miként ennek ellenkezője olyan örömet, amihez foghatót eddig nem ismertem."

 

"

Barátság: finom fészekmeleg. Összegömbölyödsz benne, és jól érzed magad. Csak annyi kell hozzá, hogy megtaláld azt, akit szeretni mersz.

"

 

"Csak addig volt könnyű nélküled az élet, míg nem tudtam, hogy létezel."

 

"Ha kell, ha nem, elérhetetlen. Mi az?
Férfi."

 

"

Kedvesgesd, míg élvezitek egymást, és szépen engedd el, ha távozni kíván.

"

 

"Nem eléggé adod át magad, és ez olyasmi, mintha falon keresztül akarnál ölelkezni. Az élethez ugyanúgy viszonyulj, mint a szerelemhez. Vedd azt könnyebben, természetesebben, merészelj könnyezni, mámorosodni."

 

"Minden pillanat iszonyúan egyetlen."

 

"

Varázsütésre a szívembe zártalak.

"

 

"Olyan marhára vágyunk a mindent elsöprő szerelemre, aztán mindig beleütközünk abba, hogy az illető, aki ezt nyújthatná, nem más, mint A férfi. Hát ez a huszonkettes csapdája."

 

"

Néhányszor próbáltam már meglépni érzéseim elől, amelyek meglehetősen aggasztottak. Néhányszor meg is léptem, négy-öt napra, hat hétre, remélvén, hogy az őrjítő indulatok elhalnak bennem: nem bírtam elszenvedni a szerelemhez társuló végtelen féltést. Mígnem rájöttem, hogy kapcsolatunk azért ennyire gyötrelmes, mert eloldozhatatlanul mély. Már tudom, nem is aggaszt a sokszorosan összetett érzés. Uralom az általa kiváltott indulatokat, letisztult a féltés, erejéből így sem vesztett, mindössze kikristályosodott.

"

 

"

Talán mondanom se kell, még nem történt velem hozzád fogható.

"

 

"Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet... - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak."

 

"

Ami azt illeti, mesélik, hogy létezik valami szeretet nevű elvont fogalom. Szívesen venném, ha végigkísérne életem maradékán.

"

 

"

A szerelem erőt ad, majd megfelezi. Egymás nélkül nem létezhetünk. Ha elvesztem őt, mert elszakítják tőlem, megölik vagy elhagy, vele vész az erőm. Lényemnek azt a felét kell nélkülöznöm, amely nélkül üressé válik az is, ami megmaradt."

 

"Késve tudom, de száz életre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy. Amikor visszaszületek, nem leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád. De megismerlek
majd."

"Feltúrtuk a remény szemétdombját, s ahogy a kedvenc bögrét ragasztaná meg az ember, úgy illesztgettük egymáshoz a halott szerelem darabkáit. Persze, az első koccanásnál széthullott az egész."

 

 

"Az életről tudom, hogy véges, de akadnak pillanatai, melyek felérnek az örökkévalósággal."

 

 

"Szerintem egy irányzat van: a színvonal."

 

 

"

Hát csak úgy szeress, ahogy szeretni érdemes. Semmivel sem törődve, szabadon hagyva engem."

 

"

Ha nem szerethetlek félelem nélkül, akkor nem merhetlek szeretni."

 

"

Vesztegesd meg magad: légy boldog!"

 

 

"

Búcsúzóul szeretnék valami nagyon kedveset mondani, de nem tudom, miként fordíthatnám le sárkányérzelmeimet. Kívánom, maradj meghitt viszonyban a csodával! Légy boldog, itatódj át szerelemmel, és részegülj tőle! Ne siess meghalni, bármily régen élsz is. Tőled, általad is szebb a tömérdek-arcú világ. Te az a lány vagy, azon kevesek egyike, ha nem az egyetlen, aki még egy fogfájós sárkányt is nyugodtan megsimogathatsz."

 

 

"Táncolnék veled, zene sem kellene hozzá; néznélek s nem ügyelnék arra, hogy te vagy más meg ne lássa; ölelnélek, miként álmomban oly ösztönösen s gondolattalanul, mint még senkit, soha, s ezért félek tőled. Tőled félek."

 

"

A giccs: ami túl szép ahhoz, hogy szép legyen."

 

 

"

Csak veled járhatom be a misztikus teljesség tájait, csak veled, általad, tőled lehetek önmagam, csak te jöhetsz a közelembe, minél közelebb: te vagy az áhított felem, veled leszek egész."

 

 

"Azt mondják: az önismeret az az orvosság, amit csak az egészségesek szednek."

 

"Csillapíthatatlan és legyőzhetetlen szabadságvágyunkhoz mohó, szinte gyermekies odatartozásvágy társul, és csak látszólagos az ellentét. Szabad az, aki szabad szívvel választja meg, kitől függjön, hová tartozzon."

 

 

"

Ahogy telik-múlik az élet, egyre kevesebb dolgot nézünk, de azt egyre élesebben látjuk. A léghajóból is ki kell dobálni a felesleges cuccot, hogy magasabban szálljon. Akinek nincs szíve kidobálni: az nem repül."

 

 

 

"Nagy érzéseinket leváltották az olcsó kis hangulatok. Az veszett el belőlünk, ami emberi. Micsoda hiányérzetek gyötörnek bennünket?!"

 

 

"

Emberemlékezet óta a szerelem a leggazdagabb bajforrás. Bajom van bőven."

 

"

A férfiak nem azért zabosak rám, mert tudok róluk valamit, hanem azért, mert azt tudom róluk, amit még ők sem."

 

"Semmi sem szörnyűbb, mintha az ember egy napon rádöbben: már nem szereti önmagát."

 

 

"

Nem tudom, mi van velünk, maiakkal. Eszünkbe se jut, hogy lassítsunk, és ott keressük örömeinket, ahol meg is találjuk: emberi mivoltunkban. Lélekszakadva rohanunk el önmagunk mellett, már kölyökkorunkban, hiszen készen kapjuk fantáziánk pótszerét, a színes képek áradatát, holott nem volnánk rászorulva, mert ez a sok silány villódzás a képzeletünk bokájáig sem ér. Hazug, hamis igényeket táplálnak belénk, s ha nem vagyunk elég jó viszonyban önmagunkkal, el is hisszük, hogy önszántunkból és igazából vágyunk a temérdek haszontalanságra. Egyszer csak összeroppanunk e sok fölös teher alatt."

 

"

- Mit lehet várni egy pasastól?
- Te mit vársz tőle? Legyen vasból az ökle, nemesből a lelke?
- Kevés. Ő maga azért legyen emberből."

 

"

Ha szemünkben szépülni kezd valaki a szeretetünktől, vajon van-e a folyamatnak végső határa?"

 

"Meglehet, túl sokat éltem a fejemben-szívemben, és jóval kevesebbet a külvilágban, mai felfogással mérve nem voltam eléggé racionális. De tudod, épp ez a titka: nyugodtan képzelegj, álmodozz!"

 

 

"Annyira szeretlek, hogy erőtlen vagyok védekezni ellene. Ha rád nézek, ugyanazt érzem, mint amikor először láttalak. Minden porcikámmal téged vágylak."

 

 

"Meggyújtják a gyertyát, a láng felszökik, kinyújtózik. Örül, hogy életre keltették. Ráfekszik minden fuvallatra, légmozgásra, kihasználja azokat, tudván, milyen rövid az élete. S lassan elfogy, egyre szomorúbb, egyszersmind egyre kétségbeesettebb, végül már reszket, csapong, mielőtt belefúlna az olvadt viaszba."

 

 

"- Szeretlek. (...)
- Ne hajigálózz rendhagyó igékkel.
- Nem rendhagyó, és nem is hagy rendet. Mindent felborít. De aztán minden a helyére kerül, csak máshová. Szeretlek. Fenekestől felforgatta az életemet. Majdnem elpusztultam tőle való félelmemben. Azután csaknem abba haltam bele, hogy milyen gyönyörű. Szeretlek. Sosem hittem volna, hogy egyszerre élni kezdek, és íme, csoda történt velem. Szeretlek."

 

"

Nem féltem többé, tőle s magamtól, megbékéltem a szeretéssel, amely oly elevenné tett, mint semmi más, elszabadultam a rabságból, ahová hajdan bezártam magam, s bár még nem tudtam, hová leszek ezután, mámorított a kitörés."

 

"Szerettem. És ujjongtam, hogy szeretni tudok, szerethetek. Nincs más ezen kívül, ami ennyit adhat s mindent elvehet, ragyogás ez, nélküle színtelen voltam s lennék."

 

"

Mindent éreztem és átéreztem, amit valaha is életül képzeltem, és ugyanennek az ellenkezőjét is; egyetlen ölelésünkben szerettem és gyűlöltem, szelíden és vadul; lelkem megáradt, testem elernyedt, gyönyörű őrület ringatott, röpített, s lágyan ejtett el, akár egy pihét."

 

 

"Már nem szeretlek, de még mindig veled küszködöm. Ezen az éghajlaton ritka az ilyen kemény tél, mint az idei. Mikor láttál utoljára havat? Hát ilyen vagy nekem. Te voltál a nem tipikus nő. Hány ilyen jut egy férfi életére? Egy? Kettő? Nem marasztallak, nem vagy különleges. Csak nekem voltál az."

 

"

Minden tele van veled: az illatoddal, a lényeddel, az érzékiségeddel. Nem tudlak nem bámulni. Érinteni szeretnélek.

"

 

"Sosincs késő a boldog gyermekkorhoz."

 

 

"Megvesztegettem magamat, és szabadon eresztettem az érzelmeimet. Elárulhatom: nagyon jó. Persze, nem hiheted el, nem erről szól a világunk."

 

"Elég a boldogsághoz, ha szereted az életet, még viszonzatlanul is elég, hiszen ez a szeretet megláttatja veled az egyszerű szépségeket, és forrásvízüde harmóniával tölt el."

 

"

Attól tartok, téged akarlak szeretni. Így döntöttem. És miért ne lehetne villámcsapásszerűen beleszeretni valakibe? Sokkal időigényesebb, hogy kiábránduljunk belőle."

 

 

"

Szerintem igencsak fontos, hogy életben tartsuk magunkban az egykori gyermeket. (...) Arra gondolok, fontosabb a szív, mint az ész. Ha dönteni kell, ebben a sorrendben latolgatok."

"Ezt mondják az igazi férfiak: élni tudnék érted!"

 

 

 

 

Asztali nézet